Nagy küzdelem után fontos hír érkezett az Omega zenészének állapotáról

Tavasszal el kellett távolítani Molnár György Elefánt testéből az elváltozást. Hetekig aggódott érte a családja, a zenésztársak, sikerül-e újból felépülnie. A Borsnak mesélt az állapotáról, hosszú idő után végre jó hírrel szolgált: sokkal jobban van.

"Bízom benne, hogy a helyzet még sokat fog javulni. A műtét március 29-én volt, az áprilist és a májust végig feküdtem, júniustól kéthetente jártam kontrollra. Néhány hete egy radiológiai CT-vizsgálatot végeztek rajtam, kontraszt anyagot juttattak a testembe, és hála Istennek semmilyen áttétet nem mutatott ki a szervezetemben. Január elején kerül sor egy újabb ellenőrzésre" – mesélte a lapnak.

Az örömhír természetesen jó értelemben rányomta a bélyegét a szeretet ünnepére is. Végre aggodalom nélkül töltötték ezeket a napokat, és a jó eredmények tudatában nyugodtabban és bizakodóbban áll az új évhez is.

"Boldogan telt a karácsony, együtt ünnepeltünk a feleségemmel, a fiaimmal, a lányommal. Egyedül a kisunokám hiányzott a családi összejövetelről, mert sajnos lebetegedett. Nagy sütés-főzés volt, mint ahogy ilyenkor mindenhol szokás. Szeretnék még legalább negyven új évet!" – fogalmazott a zenész.

Az Omega gitárosa mesélt az augusztusi őrszentpéteri fesztiválról is, ahol a zenekar hatvanéves évfordulója alkalmából álltak színpadra. Betegsége miatt különösen megterhelő volt számára. Nem csak fizikailag, hanem lelkileg is, ugyanis ott végérvényesen lezárta a zenekar hatvanéves pályafutását.

"Miután hárman meghaltak – Benkő László, Mihály Tamás és Kóbor János – a zenekarból, lehetetlen őket pótolni. Mindegyikük kedves volt számomra. Az Omega 60 előadás egy kínszenvedés volt nekem. Amikor előre néztem, nem láttam Kóbort a mikrofonnal a kezében, helyette egy vadidegen ember állt ott. Nem tudom ebből mennyit vett észre a közönség, de hátat kellett fordítanom, mert potyogtak a könnyeim. Muszáj volt megemberelnem magam, hogy vissza tudjak fordulni. Nem tudom már elképzelni másokkal, másképpen. Ráadásul fizikailag is gyenge voltam, a hosszú autóút megviselt. Öt számot vállaltam, de az elsőnél rettenetes szédülés jött rám, forgott velem a világ. Abban a pillanatban azt sem tudtam, hogyan csinálom végig az előadást. Egy lelki nyomás volt, és még jobban megerősítette bennem, ezt nem szabad folytatni."

"A dalaink megmaradnak az utókornak" – mondta a zenész.