kulcsár edina
A pandémia végén egy barátja tanácsára felment két társkeresőre is, ott ismerkedett meg jelenlegi párjával. Szíve szerint férjhez is menne. Mindenkinek üzenni akar, hogy van remény és ezzel kapcsolatban rengeteg levelet kap, hogy az emberek számára ő a remény.
Szily Nóra újságíró, pszichológus, coach a DTK: Elviszlek magammal című műsorban adott hosszú interjút jelenlegi életéről, párkapcsolatairól, amelyek nem úgy alakultak, ahogy a nagy könyvben meg vannak írva. Azt érezte, édesanyja sorsára jutott.
"Én nem nagyon lázadtam. Egy szerelmem volt 8. tavaszától elsőéves egyetemista koromig" - tette hozzá, majd elmondta, hogy édesanyjának is volt egy mondata, miszerint "Az ilyen típusú nőknek mindig gondja lesz a férfiakkal".
A pszichológus szerint ez nem egy jó indulás, ugyanis sorsismétlést sugallt neki és ő ezzel nagyon próbált szembe menni. A második válása után, amely éppen húsz éve volt, észrevette, hogy az ismétlődés elkezdődött az édesanyja mintájára.
"Nagyon nehéz évek voltak, albérletben laktam másfél évtizeden át. Nem tehettem meg egzisztenciális okokból, hogy messzebb jövök Budapesttől. Annak a felelőssége elég nagy volt. Amíg a gyerekek voltak, addig azt gondoltam, hogy az én életem és az otthonom nem átjáróház. Volt hosszú kapcsolatom, de nem éltem együtt senkivel, mert az apák új életet kezdtek, lett társuk. Az élet egyik nagy igazságtalansága, hogy amikor szétmegy egy házasság, elmegy a férj és új családot keres. Az anyától a gyerekek is elvárják, az anyák maguktól is ezt várják és a társadalom is elvárja, hogy ő legyen a bázis" - tette hozzá Szily Nóra, majd elmondta, hogy a szülei halála és a pandémia miatt nagyon egyedül érezte magát, egyedül maradt a lakáshitelre és a gyászra. Kutyái segítették őt ebben, miattuk volt értelme felkelnie minden egyes nap.
Mostani párjáról nagyon keveset mutat a közösségi médián keresztül, de tudatta a rajongóival, hogy van mellette valaki, akivel boldog, de párja nem szeretne a nyilvánosság elé kerülni.
A média és a bulvár 16 éve nem tud a magánéletemről semmit. A boldogság szépít. Rengetegen megkönnyezték a hírt, hogy újra van valakim.
"Támogat és bárhova eljön velem, ebből adódóan előbb utóbb úgyis le fog minket valaki fotózni. Azt érzem, hogy vigyáz rám és én még így nem tudtam összesimulni senkivel ilyen természetesen. Nem éltem pasival húsz éve. Most pedig olyan természetes, hogy ott van nálam."
Elmondta azt is, hogy nem gondolta, bárkivel is együtt fog még élni, ám ez teljesen automatikusan alakult.
"Én azt gondoltam, hogy olyan életet fogok élni, hogy ő él ott, én élek itt és élményekre szerződöm."