Till Attila: Romokban hever a lelkem

Till Attilát szerda este ismét az év férfi műsorvezetőjének választották az immáron 9. alkalommal megrendezett Televíziós Újságírók Díja gálaesten, ami nagy megtiszteltetés, hiszen ezt az elismerést a szakma adja. A TV2 emblematikus arcán ugyanakkor látszott, hogy a gondolatai máshol járnak. Köszönőbeszédében néhány mondat erejéig ki is tért aggodalma okára, vagyis az ukrán-orosz háborúra, ami hetek óta kitölti gondolatai nagy részét. A diszvacsora után a Ripost-nak beszélt érzéseiről. 

"Alapvetően elvagyok, most is a stúdióból rohantam ide, ahol éppen a Drágám, add az életed! című műsor új évadát vesszük fel minden nap. Hétvégén pedig ugye Sztárban Sztár, szóval van dolgom elég. Ugyanakkor a lelkileg romokban heverek... Hatalmas hírfogyasztó vagyok és mindent nézek folyamatosan, ami a szomszédunkban zajló háborúról szól. Az ilyen típusú ember szabályosan elhullik a szörnyűségekről szóló híráradatban" - kezdte Tilla, aki abban bízik, hogy a szomszédunkban eszkalálódott fegyveres konfliktus ráébreszti az emberiséget, hogy nem jó úton járunk.  

"Egy nagyon nem normális világ, nagyon nem normális időszakát éljük éppen, és rettenetesen vágyom arra, hogy a dolgok valahogy visszakerüljenek a normális mederbe. Talán most mindenki érzi, hogy ha továbbra is ezek a mindenkit lenyomni akaró, gyűlölködő energiák maradnak, akkor nagy baj lesz" - magyarázta az év műsorvezetője, aki bízik benne, hogy a jelenleg is futó Sztárban Sztár lehet az egyik olyan "kiugrási pont", amit nézve az emberek kicsit kiléphetnek a cudar valóságból, és ha csak néhány órára is, de elfelejthetik a közelünkben zajló borzalmakat. 

"Az élet ugyanakkor nem állhat meg. Bevallom, voltak beszélgetések a háttérben arról, hogy ebben  a háborús helyzetben mi mit is tegyünk. Volt némi furcsa érzés bennünk, miközben egy nagyon vidám, szórakoztató műsort készítünk, de végül abban maradtunk, hogy nekünk ez a dolgunk, és ha csak néhány órára is, de meg kell próbálnunk kiragadni az embereket a valóságból, ami nem túl vidám. Érzem én is magamon a feszültséget. Én ilyenkor extrán kattogok és zizgek. Szerencsére a családom ezt már régen megszokta és együtt zizegnek velem..." - mosolyodott el kissé keserűen Till Attila.