„Olyankor kicsit közelebb érzem magam hozzá" - először szólalt meg Kóbor János lánya a tragédia óta

Kóbor Jánost hosszas küzdelem után tavaly december elején legyőzte a koronavírus. Az énekes 15 éves lánya hónapokkal a tragédia után, most érezte úgy, eljött az idő, hogy megtörje a gyász csendjét. Kóbor Léna az édesapja elvesztése óta nagyon nehéz napokat él meg, amely időszakot a felvételivel, különórákkal és a nyelvvizsgára készüléssel próbálja átvészelni.

„Sokat beszélgetünk róla, szinte mindig eszünkbe jut, mit mondana, mit csinálna adott helyzetben. Ezért úgy érzem, mintha most is velem lenne, így könnyebb elviselni a hiányát. Mi egy nagyon összetartó család vagyunk. Ez most is így van, de kimondhatatlanul hiányzik a Papa" – mesélte a Kiskegyednek adott interjúban a gyönyörű Léna melyet a Blikk is idéz. Az apja mellett az édesanyja is a példaképe, akire a testvéreivel mindenben számíthatnak. Mint mondja, csodálja az asszonyt, mert fantasztikus és erős.

Apja nyomdokaiba lép?

Kóbor Léna egyelőre azonban nem gondolkodik azon, hogy – Kóbor Jánoshoz hasonlóan – ő is a művészi pályát válassza: jelenleg az orvostudomány jobban érdekli.

„Most úgy érzem, hogy a bátyám, Martin nyomdokaiba lépek, és én is orvos leszek, de ez nem zárja ki a művészi pálya lehetőségét sem a jövőben. Már kicsi koromtól zongorázom, valamint táncolok és énekelek is. Azt mondják, egész jól csinálom, és úgy érzem, a színpadon is magabiztosan mozgok" – meséli büszkén Léna, aki elárulta: hiába szereti az apja zenéit, a halála óta úgy érzi, még nem áll rá készen lelkileg, hogy meghallgassa egyetlen számát is. 

„Imádom a Papa hangját, de most ez még nem megy nekem. Szeretem a klasszikus zenét is, ugyanakkor a pop/rockot is. Sokat voltam a Papa koncertjein, de a Mama mindig vitt könnyűzenei előadásokra is" – árulta el Léna, hozzátéve: a zongoráját az édesanyjától kapta, amelyen kedvenc előadójának, Debussy egyik dalával emlékezik meg édesapjáról. „Megtanultam a Clair de Lune című művét zongorázni, a Papa ezt nagyon szerette. Most is, ha leülök a zongorához és ezt játszom, mindig rá gondolok. Olyankor kicsit közelebb érzem magam hozzá."