kulcsár edina
Törőcsik Mari 38 éves volt, amikor megszületett első gyermeke, Teréz. A színésznő és férje hat évvel később úgy döntött, hogy örökbe fogadnak egy vietnámi árvát.
Törőcsik Mariról fiatal éveiben az a hír járta, hogy nem szeretné megtörni folyamatosan felfelé ívelő karrierjét azzal, hogy gyermeket vállal, és valóban, a korszellemhez képest későn, 37 éves korában esett teherbe. Kislánya, Teréz születése után hat évvel pedig egy vietnámi árvát fogadtak örökbe Maár Gyulával.
A pénteken elhunyt színészóriás bár szeretett volna jóval több időt tölteni Terézzel és Sonnal, mint amennyire lehetősége nyílt, gyermekei szerint csodálatos anya volt, még ha ő maga ebben kételkedett is néha. Törőcsik Mari egy korábbi interjújában elárulta, hogy sokáig nem is gondolt az anyaságra.
„Nem az a kérdés volt nehéz, hogy vállalok-e gyermeket, inkább az, hogy megtaláljam azt a férfit, akinek szülni szeretnék. Egy éve ismertem Maár Gyulát, amikor egy napon sétáltunk a Fillér utcában, és arra kértem álljon meg, mert beszédem van vele. Ránéztem és csak ennyit mondtam: „Gyereket akarok tőled!” Korábban ez nem igazán jutott eszembe, hiszen a családom tele volt gyermekkel és velük én kielégítettem a gyermek iránti vágyamat. De valahogy akkor, abban a pillanatban belém hasított egy érzés. Ezután született meg Teréz”- mesélte évekkel ezelőtt a legendás színésznő, akit kételyek gyötörtek anyaságával kapcsolatban, ezért megkérdezte gyermekeit, hogy jó anyának tartották-e őt.
„Később aztán örökbe fogadtuk a fiunkat, Sont. Hogy jó anya voltam-e? Szerintük igen! Egyszer megkérdeztem tőlük, hogy nem érezték-e úgy, hogy keveset voltam velük. Azt válaszolták: ahogyan én szerettem, az minden távollétért kárpótolta őket és ez megnyugtatott. Mindketten csodálatos emberek lettek, és ez a tény engem, vagyis minket igazol...”- mondta egy beszélgetésben Törőcsik Mari, aki csak ritkán mesélt fogadott gyermekéről.
„Volt akkoriban egy nyugatnémet dokumentumfilm, amit egy vietnámi kisfiúról készítettek, akit a testvére a saját testével óvott meg attól, hogy lelőjék. Az erről készült híres fotó a Stern magazin címlapján jelent meg. Ő mesélt és emlékszem, olyan volt, mint egy mesebeli herceg. Akkor lehetett úgy tíz éves és folytak a könnyei. Én az ajtóból léptem vissza, mert a Maár Gyula szólt, hogy ezt még nézzem meg. Akkor döntöttük el, hogy őt szeretnénk örökbe fogadni”- emlékezett vissza Kepes András egyik műsorában Törőcsik Mari.
„Két éven át keresték azt a fiút, segítettek nekünk nagyon sokan. De nagyon nehéz dolgunk volt, mivel Vietnámban addigra már senkit nem adtak ki, hiszen a háború alatt nagyon sok gyermeket kivittek. Végül megtalálták a gyereket, de kiderült, hogy a film olyan régen készült, hogy ő addigra elmúlt tizenhat éves és katonaköteles lett. Nem sokkal később kaptunk egy levelet, hogy a vietnámi állam velünk kivételt tesz és arra kértek, utazzunk oda„- idézte fel Son örökbefogadásának történetét Törőcsik Mari, aki úgy döntött, a vietnámi kormányra bízza a választást.
”Azt kértük, hogy nekünk ne kelljen választani az árvák közül. Hát, hogyan is választhattam volna. Azt kértem, hogy adjanak egyet és mi őt elfogadjuk. Végül Hanoiban az elnöki palotában adták át nekünk a fiunkat. Ott volt Son, egy számozott ruhácskában, a lábán egy tornacipővel. Egy hatalmas árvaházból hozták őt oda. Megkaptuk az életrajzát, amiből kiderült, hogy találomra írták be a nevét és az életkorát, mert egy amerikai börtönben, félholtan találtak rá a háború után”- mondta az interjúban a színésznő, aki sokáig nem is tudott kommunikálni a kisfiúval.
”Hazatérve elvittük őt a László Kórházba, ahol csontrendszer vizsgálatot végeztek rajta. Négy évvel később megismételték és akkor derült ki, hogy hatéves volt, amikor hozzánk került. Akkor anyakönyvezték és beírták születési évnek 1973-at, vagyis egyidős volt a lányommal Terézzel. Amíg én nem tudtam értekezni vele, addig mindig a lányomat hívtam, aki valahogy értette őt„ - mesélte Törőcsik Mari. Son végül visszatért szülőhazájába, ahonnan minden bizonnyal a napokban Magyarországra utazik, hogy részt vegyen nevelőanyja búcsúztatóján.