Sírva vallott Tahi Tóth László özvegye: ezt mondta halála előtt a színész

Kárászy Szilvia a férje, Tahi Tóth László halála után több mint egy évvel már próbál talpra állni, lassan lezárni gyász időszakát.

A Kossuth- és Jászai Mari-díjas érdemes művész és zongoraművész párja legendás harmóniában éltek 25 éven át. Iszonyú erő kellett az asszonynak ahhoz, hogy az utolsó pillanatig a párja mellett legyen.

"Próbálok talpra állni, de nagyon nehéz. Laci halála előtt az utolsó időben mindent át tudtunk beszélni. Nekünk is, mint minden házaspárnak, néha voltak gondjaink, de a kapcsolatunk az utolsó pillanatig fejlődni tudott. Rendkívüli, különleges ember volt, s amikor már nagyon beteg lett és érezte, hogy közel a földi élet vége, számot vetettünk az együtt töltött 25 évünkről. Áldás, hogy a végső szívdobbanásáig az otthonunkban, a sorssal megbékélve egymást ölelhettük" – mesélte Szilvia, akinek az emlékek felelevenítésekor könnyek szöktek a szemébe.

A nehéz időszak után a művésznő igyekszik újra felépíteni az életét – egyelőre egyedül.

"Bízom abban, hogy jön a nyár, talán még jobban feltölt, és ősztől teljes erővel kezdhetek újra dolgozni, alkotni. Igaz, hogy mindig annak nehezebb, aki itt marad, de a meghitt búcsúzás nemcsak a távozónak hoz megbékélést, hanem az egyedül maradónak is. Laci halála után gyógyulás kellett a lelkemnek, ezért utaztam Nepálba a sógornőm unszolására. Néha már képes vagyok szívből is mosolyogni" – árulta el a Blikknek a zongoraművésznő, aki jól tudja, a párja azt akarná, hogy boldog legyen, ne gyászolja magányosan élete végéig. 

Erre jó barátjuk, az azóta szintén elhunyt színművész, Székhelyi József is emlékeztette.

"Laci legnehezebb, utolsó időszakában napi szinten tartottuk a kapcsolatot Jocival, és talán ők is beszélhettek erről, mert barátunkként Józsi mondta nekem először, hogy Laci azt szeretné, hogy boldog legyek. „Édes szívem, fel kell állnod, leszel még boldog” – így próbált biztatni Laci halála után, és nem sokkal később utána ment – meséli az özvegy. – Kicsit dolgoztam is külföldön, ami szintén sokat segít. Harmónia és szeretet van a lelkemben, nincs már semmi rossz érzés. Próbálok az alkotás felé fordulni, úgy érzem, mostanra talán lassan eljön az idő, amikor már újra érdemben is képes leszek erre".

Szilvia megsúgta, szeretett párjával sem vesztette el a kapcsolatot.

"Gyakran járok hozzá a temetőbe, ahol „beszélgetünk”. A sírkő is lassan elkészül, ám mostanáig képtelen voltam bizonyos dolgokat elengedni vele kapcsolatban. Még mindig majdnem minden úgy van, ahogyan itthagyta. Szeretném felvenni a kapcsolatot a színészmúzeummal, hogy néhány ruháját, jelmezt, különleges tárgyat nekik ajándékozzak – mondta. – Azt hiszem, ez a lassú gyógyulás jele, bár Laci mindig velem marad. Nem tudok és lélekben nem is akarok elszakadni tőle!"