Drámai vallomás: közös tragédia fűzi össze Claudiát és Csonka Andrást

Nem csoda hát, hogy Liptai Claudia desszertes interjúkönyvében azonnal kettejük máig feldolgozhatatlan gyászára terelődött a szó. Csonka András több mint tíz éve veszítette el imádott édesanyját, míg Claudia nagyjából két éve élte át a tragédiát...

Liptai Claudia: Mindketten anyafüggőek voltunk, nagyon nehezen éltük meg, amikor elvesztettük az anyukánkat.

Csonka András: Erről még nem nagyon beszéltünk, de nem is kellett, hiszen huszonhárom éve ismerjük egymást.

Liptai Claudia: Amikor még mindkettőnknek élt az anyukája, arról beszéltünk egyszer, mennyire fontos szereplő az életedben, talán a legfontosabb.  

Csonka András: Így vagy úgy, nálunk és nálatok is megvolt az egymásrautaltság. Nálunk apám betegsége miatt. Nem is kiskoromban, hanem az utolsó tíz évben, amikor leépült. Borzalmas helyzet volt a családban, még jobban össze kellett fognunk, ahogy neked is az anyukáddal, egy másik ok miatt.

Liptai Claudia: Anyukád is erős személyiség, egyéniség volt, nehéz helyzeteket kellett kezelnie, az életében. Rólad el tudom képzelni ugyanezt, mint magamról: nincs nap, amikor ne gondolnál arra, milyen jó lenne, ha még egyszer neki, ha még egyszer őt…

Csonka András: Igen, nem is tagadom, hogy kiborulok ettől, néha teljesen váratlanul is.

A múltkor kerestem egy DVD-t, nem találtam, de a dobozában volt egy lemez, amin az ő hangja volt.

Tele van a lakás a fotóival, de tudod, amikor meghallod a hangját, az szíven üt.

Liptai Claudia: Nem vagyok hívő, de elképzelem, hogy az anyu valahonnan figyel engem. Van egy-két pulóvere, amit megőriztem, elő szoktam őket szedni a szekrényből…

Csonka András: Én becsomagoltam őket, hogy megmaradjon az illatuk. Sokan azt mondják, hogy jöjjön már el az elengedés, így magamnak teszem nehézzé az életemet, de nem érdekel. Mi az, hogy elengedés?

Ha az elengedés azt jelenti, hogy nem gondolok már rá, vagy nem része az életemnek, akkor az egy baromság, én így nem akarok élni.

Liptai Claudia: Ragaszkodsz hozzá, hogy az életed része maradjon?

Csonka András: Ott van az éjjeliszekrényemen egy egészen pici kis ezüst képtartó, benne egy fotó rólam, még kisebb koromból és egy kép róla. Tőle kaptam. A hálószobámban van egy álomfal, amin régi fotók, kollégák, barátok, szerepek vannak és a család. Nyilván egy csomó képen ő is ott van. Én is eltettem egy-két pulóverét, sálját és a retiküljét, ami vele volt, amikor meghalt. Úgy van behúzva a cipzár, ahogy ő húzta be, ott van benne a papír zsebkendő, a notesz, minden…

Kettejük beszélgetése ezután természetesen a gyermekkor ízei felé terelődtek, hiszen az Édeskettes mégiscsak egy alapvetően vidám hangvételű süteményes könyv. Claudia ismert és kevésbé ismert barátai mesélnek gyermekkorukról és a desszertekhez fűződő viszonyukról.