
Az orgonamûvész az írásba temetkezett mély gyászában.
Varnus Xavér közösségi oldalán számolt be arról, hogy édesapja nyolcvanöt éves korában, hosszan tartó betegség után vasárnap este elhunyt.
![]()
Az orgonaművész megrázó részletességgel írt idősebb Varnus Xavér utolsó perceiről, akit hirtelen ért halál: vacsorázott, majd megcsókolta felesége és ápolónője kezét.
... aztán köhögni kezdett, aztán szederjes lett a szája, aztán szeme felakadt, lassan megüvegesedett, s annyi idő alatt, amíg a metró átér a Blahától az Astoriáig, meghalt.
Xavér nem tudta, hogy képes lesz-e megérinteni elhunyt édesapját, mert, bár sok halottat látott életében, mindig viszolygott hozzájuk nyúlni. Amikor azonban meglátta szeretett szülőjét, már nem volt benne kétség, megcsókolta az idős férfi homlokát és megfogta a kezét.
Az orgonaművész megrendítő soraiban leírta, úgy érezte, mintha a halottszállítók nem is édesapját, hanem őt vitték volna el.
Ilyen egyszerű az egész, a többi csak mítosz és szóbeszéd. Kilobbant sejtcsomó fekszik itt előttem, s Apa már messze jár, azzal a különös konflissal, amelyet képzeletem ajándékozott neki. S visz magával engem is képzeletének furcsa-szép világába, ahonnan nincsen már visszaút.







