Ezért kérte Psota Irén, hogy az édesanyja mellett nyugodhasson

Psota Irén  kegyetlen, regénybe illő dolgokat élt át az édesanyjával. Kislány és kamaszkorában együtt szenvedtek a durva apától. Így emlékezett a könyvében:

"Akkor a Valéria-telepen, egy ötször ötméteres szobában laktunk. Apám, anyám, két bátyám, nővérem, én és a kanári tenyészet. A madaraknak főt tojást kellett adni. Nem tudom, apám miből vette, mindenesetre nekik mindig volt."

A tojásokat természetesen ellopkodtam és megettem, amiért apám nagyon megvert

- írta Psota, aki azt viselte a legnehezebben, amikor a férfi az édesanyját bántalmazta.

"Emlékszem, amint anyám csodálatosan hosszú haját apám az öklére csavarja, és úgy hurcolja végig a telepen. Gyűlöltem apámat, durvasága és brutalitása miatt, ahogy anyámmal bánt” - idézte fel emlékeit a színészlegenda. A férfi egy alkalommal fegyvert is szerzett és lövöldözni kezdett feleségére, aki menekülni próbált. Szerencsére a tár kiürült mire utolérte, de a fegyverrel úgy megverte az asszonyt, hogy élet és halál között lebegve került kórházba. Apját hét évre ítélték, aztán a szabadulása után felakasztotta magát Irén kollégiumi szobájának ablaka előtt.

Sok évvel később, amikor a mama beteg lett, rokonai többségét már nem ismerte meg. Irén volt az egyetlen, akit mindig felismert!

"Anyu betegsége azzal járt, hogy képzelődött. Átment az időn, és a végén csak időnként voltak világos pillanatai. Másodig gyerekkorát, csecsemőkorát élte. Bárhol voltam külföldön, mindig felhívtam, mert mindig megéreztem mi van vele."

Hazaérve úgy bújtam az ágyába, mint amikor ő fogott engem gyermekkoromban. Ahogy ő ölelt át, ugyanúgy öleltem, belebújva az édes illatába, ami olyan volt, mint egy gyereké.

"Megfogtam a fülét, és a derekára tettem a lábam, hogy teljesen birtokoljam. Így, ebben a pózban aludtunk, s így pihentem meg nála, már a színészi fáradságomban, majdnem minden nap.” - olvasható a Nemzet Színészének emlékirataiban.

 Psota végakaratának első mondata az volt, hogy az édesanyja mellett helyezzék végső nyugalomra...