kulcsár edina
A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznõ hosszan írta gyászbeszédét Psota Irén temetésére, végül mégsem olvasta fel gondolatait. Könnyeivel küszködve egy rövid részletet idézett Irén könyvébõl.
Szerettei, barátai és rajongói kísérték utolsó útjára a két hete elhunyt Psota Irént csütörtök délután a Farkasréti temetőben. A Makovecz-ravatalozó előtt összegyűltek csendben hallgatták a gyászbeszédeket, melyek közül tagadhatatlanul Almási Éva néhány mondata sikerült a legmegindítóbbra.
A színésznő könnyeivel küszködve vallotta be, hogy miután felkérték, egész éjszaka írta gyászbeszédét, ám amikor elkészült vele, egyszerűen széttépte.
Arra gondoltam, hogy helyettem beszéljen maga Psota Irén. Õ volt a varázsló én pedig csak az inasa
- mondta megtörten, majd fellapozta a legendás színésznő életrajzi könyvét, és felolvasta azt a részt, melyben Psota a bikaviadalokról mesélt, melyeket végignézett. Irén végtelenül sajnálta a bikákat. Egyikükért felkapaszkodott a palánkra és onnan üvöltött, hátha ezzel megmentheti az állatot. Azt remélte, ha eljön az ideje, érte is felkapaszkodik valaki arra a palánkra.
"Mi színészek rohangálunk egy arénában, és a hátunk már tele van tűzdelve színes szalagos pengékkel. Úgy nézünk ki, mint egy csodálatos tarka bokor és nem is tudjuk, hogy nem élünk, de még mindig rohanunk."
Egy nemzet kapaszkodott hiába, és most egy nemzet búcsúzott tőle.