
Napi nyolc kávéval próbálta legyőzni a fáradtságot: súlyos kór állt a kimerültség mögött
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a RipostHónapok teltek el mire rájött, orvosra van szükség.
Nem számított Conor Mulvanertonnak, hogy hajnalban vagy később kelt műszakjához a Starbucksba, állandóan fáradt volt. Rengeteg koffeint fogyasztott, volt, hogy napokig nyolc presszókávét megivott annak reményében, hogy az segít rajta. Mégis állandóan aludt, amikor lehetősége volt rá. Nem tulajdonított nagy jelentőséget a tüneteknek: úgy gondolta, a kimerültséget a stressz, a hosszú munkanapok és a korai kelések okozzák. Az egyetem elvégzése után reggelente baristaként dolgozott, szabadidejében pedig állásokat pályázott meg, hogy elhelyezkedjen a reklámiparban. Nem sokkal később azonban kiderült, hogy a rendkívüli fáradtság hátterében egy súlyos rákbetegség, a Hodgkin-limfóma állt.

Az első tünetek 2024 tavaszán jelentkeztek, majd nyáron már újabb figyelmeztető jelek voltak: éjszakai izzadás és egyéb egészségügyi problémák, ami miatt orvoshoz ment. Ott egy ultrahangvizsgálat pedig kimutatta, van egy súlyosan megnagyobbodott nyirokcsomója, amelyet követően Hodgkin-limfómát diagnosztizáltak nála, amely már a második stádiumban járt. Ez a fajta rákbetegség a szervezet immunrendszerét és nyirokrendszerét támadja meg.
Amikor először diagnosztizáltak, az onkológusom azt mondta, hogy ha már valakinek rákja lesz, akkor már ez a "legjobb" fajta rák. Úgy fogalmazott, olyan mintha megnyertem volna a lottót vagy beleharaptam volna egy tökéletesen érett eperbe
- emlékezett vissza Conor, aki a kórmegállapítást követően 12 kör kemoterápián esett át. Bár a kemoterápia első szakaszának eredményei biztatónak tűntek, a kezelések befejezése után végzett PET-CT újabb rossz hírt hozott: a rák továbbra is jelen volt. A betegséggel vívott harc ekkor még korántsem ért véget, miközben a kemoterápia már annyira megviselte a szervezetét, hogy végül a munkáját is fel kellett adnia.
Így küzdötte le rákos betegségét
Conor 2025 szeptemberében autológ őssejt-transzplantáción esett át. Ebben az időszakban a családja és barátai támogatása mindennél többet jelentett számára, miután ők kézzel írt levelekkel biztatták őt:
Kaptam egy csomagot tele levelekkel a barátaimtól és a családomtól. Ez rengeteget segített a lelkiállapotomon a transzplantáció előtt. A másik motivációs forrásom a zene volt. Az a gondolat, hogy egyszer ismét koncertekre és fesztiválokra járhatok, erőt adott.
2025 decemberében végül Conor sikeresen legyőzte a rákot, de tudja, a remisszió nem jelenti azt, hogy a kór nem térhet vissza. Épp ezért változtatott életmódján és életszemlétén is a jobb jövő reményében, írja a People.






