Lebénult édesapák, sírnál köszöntött születésnapok és fürdőszobába menekített gyerekek: megrázó videók az ukrán valóságról

Nem a katonák és nem a robbanások hangja szörnyű azokban a videókban, amik  a családok héköznapjaiba enmgednek bepillantást.  Az ukrán mindennapokat bemutató, megrázó videókból válogattunk!

Az egyik felvételen egy lebénult édesapa fekszik mozdulatlanul. Karjai nem engedelmeskednek. A kisgyermek mégis odabújik hozzá. A férfi nem tudja átölelni, nem tudja felemelni,  de a szemében minden benne van. Fájdalom, tehetetlenség, szeretet.

A gyerek nem a bénultságot látja. Csak az apját, aki ott van, de már soha nem lesz ugyanaz az ember, mint a háború előtt.

Egy másik videón egy kisgyermek áll az apja sírjánál. A család azért ment ki, hogy felköszöntsék a férfit a 30. születésnapján. De torta helyett mécses ég, ölelés helyett csak a hideg sírkövet érintheti meg a gyermek. 

A gyerek újra és újra kérdezi: „Apa, hol vagy?” Talán még nem érti, mit jelent a háború. Csak azt tudja, hogy apa nincs már, nem jön már haza.

Fürdőszoba, mint óvóhely , avagy  így zsúfolódnak össze a biztonságosabb fürdőszobában a gyerekek riadó idején:

Nem tiltakoznak a helyzet ellen, mert azt már tudják, hogy nekik ott biztonságosabb, mert vastagabbak a falak, kevesebb az ablak.  

A riadó már nem különleges esemény nekik. A gyerekek megtanulták: ha sziréna szól, menni kell. Nincs vita, nincs hiszti. Csak csend és várakozás.
Egy kislány arról beszél, hogy az áramkimaradások miatt lámpafénynél tanul. A szeme már romlott. De a leckét meg kell írni.

Az áramszünet nemcsak sötétséget hoz, hanem csendes következményeket is: fáradt tekinteteket, romló látást, bizonytalanságot. A gyerekeknek nemcsak a háborúval, hanem a sötétséggel is meg kell küzdeniük.

Ha elmegy az áram, a metróból gyalog kell kisétálni. Ilyenkor az utasok leszállnak, és gyalog mennek ki az alagútból: telefonfény, bizonytalanság, csendes félelem. A hétköznapi utazás is kiszámíthatatlanná vált sok ukrajnainak.

 A legmegrázóbb felvételen egy fiatal anyuka a karjában tartja a babáját. Megérkezik az üzenet: meghalt. A nő térdre rogy. A gyermek még semmit sem ért. 

A háború nekünk, magyaroknak  szerencsére távoli. De Ukrajnában  nemcsak a fronton zajlik: ott van a fürdőszobában, a tanulóasztalnál, a metróalagútban , és ott  van a gyerekek szemében is.

Az ukrán állapotok megerősitik azt, hogy ki kell maradnunk a háborúból

Ezeket az állapotokat természetesen nem akarjuk viszont látni Magyarországon és ezt a véleményét most bárki elmondhatja. 

1.  Nemet mondok az orosz-ukrán háború további finanszírozására
2.  Nemet mondok arra, hogy az ukrán állam működését a következő 10 évben velünk fizettessék meg
3.  Nemet mondok a rezsiárak háború miatti emelésére

Magyarországot érő ukrán fenyegetések új szakaszba léptek: immár katonai és fegyveres fenyegetések hangzanak el, de a nemzeti petíció egy válaszlehetőség a fenyegetésekre. A Nemzeti Peticiót már postázták, de online is kitölthető március 23-ig.