Maria elvesztette sógorát a háborúban, keresztfia megsérült: „Szeretném, ha a háború már holnap véget érne”

Mindennaposak a légiriadók és robbanások. Így élnek az emberek a háború árnyékában.

Miközben Ukrajnában szinte alapzajnak számítanak a légiriadók és robbanások, rengetegen keresnek menedéket más országokban. Milyen lehet élni egy olyan országban, amelyik a hazánkat támadja és nem szabad a háború ellen szólni? Milyen lehet, ha valakinek két rokona az ellentétes oldalon harcol? Mindez szinte elképzelhetetlen, pedig a megtörtént.

A 48 éves Maria már jóval a háború előtt költözött Oroszországba, húsz éve ott él. Egészen a háború kitöréséig rendszeresen látogatta a családját Ukrajnában, 2022 óta azonban nem találkoznak. Maria családjából már csak a szülei beszélnek vele, telefonálásaikat a légiriadók és a robbanások szakítják meg. A The Japan Times lapnak beszélt az életéről a nő, akinek megszakadt a kapcsolata az otthoniakkal és a környezetével is.

Árulónak tartanak engem. A legnagyobb félelmem, hogy soha többet nem látom őket

– mondta Maria. Ukrán útlevele lejárt, a szabad utazáshoz orosz állampolgárságra van szüksége, amit a bürokratikus hálózat miatt évek óta nem tud megszerezni. Oroszországban gyanakodva néznek az utazni vágyó ukránokra, gyakran megkérdezik, mi a véleményük a háborúról.

Maria sógorát 2022-ben sorozták be az oroszok. A férfi sírt, amikor ezt megtudta. Mindeközben Maria keresztfia az ukrán oldalon harcolt. Maria mindvégig rettegett, nehogy egymással találja szemben magát a két rokona.

Egyfelől sajnáltam őt, mert rá volt kényszerítve. Másfelől viszont dühös voltam, mert azért ment a frontra, hogy a rokonaimat gyilkolja. A gondolat, hogy a sógorom megölje a keresztfiamat, elborzasztott.

Sógora azóta már nem él, keresztfia pedig megsérült. Mikor Maria sógora meghalt, neki kellett istápolnia lányát.

Élete első szerelme volt és most sem hisszük el, hogy nem volt temetés, a holttestet azóta sem találták meg. A szüleimnek megpróbáltam elmagyarázni, mennyire sajnálom a sógoromat, de ők azt felelték; »mi nem sajnáljuk. Ezt választotta«

Az eset után Maria depresszióba esett, pszichológushoz járt. Oroszországban tiltják a háború kritikáját; míg a lakhelyén nem beszélhet a háború ellen, az otthoniak nem fogadják szívesen a támogatását.

Én lettem a fekete bárány. Mi ukránok itt Oroszországban nem támogatjuk a háborús offenzívát. Aggódunk értük és minden támadás, bombázás minket is megérint.

Ilyen állapotban rémálom lehet a háborús hírek olvasása is, főleg, ha az otthonunktól távol tehetetlennek érezzük magunkat. Naponta számolnak be a robbantásokról, civil és katonai áldozatokról. Maria emiatt egy ideje nem olvassa a híreket.

A háború azonban az ő életét is megosztotta. Maria egy szépségszalonban dolgozik, néhányan azért nem járnak hozzá, mert ukrán, míg mások elmentek az országból a háborúellenes nézeteik miatt.

Ukrán dalokat énekelek, a fejemben. Szeretném, ha a háború már holnap véget érne, de tudom, hogy ez nem valószínű, hiszen mindkét vezetőnek megvan a követelése. Senkit nem érdekelnek a szenvedő emberek

– mondja Maria.

Ripost hírek