
„Kómából ébredtem fel, és nem tudtam, miért vagyok a kórházban”
A 24 éves ápolóhallgató, Katie Barker az erős fejfájását a hosszú műszakoknak tulajdonította. Később azonban kiderült, hogy egy ritka betegség tünetei voltak.
Katie Barker kínzó fejfájásait a megterhelő, 13 órás munkanapok következményének vélte, amikor azonban migrén elleni gyógyszerek nem hoztak enyhülést, 2024 júniusában úgy döntött ismét ellátogat háziorvosához, aki végül CT-vizsgálatra küldte. Másnap értesítették, hogy elváltozást találtak az agyában ezért MRI-vizsgálatra irányították.

Kínzó fejfájás jelezte a bajt
Három héttel azelőtt, hogy befejeztem volna az ápolói diplomámat, közölték velem, hogy alacsony malignitású agydaganatom van, amelyről a további vizsgálatok kimutatták, hogy ganglioglioma. Akkoriban a klinikai gyakorlat, a tanulmányi feladatok és a jövőbeli ápolói pályám tervei között zsonglőrködtem. Visszaszámoltam a képesítés megszerzéséig, a karrierem elindításáig, addig az életig, amelyről azt hittem, gondosan felépítettem
- emlékezett vissza Katie.
2025 februárjában éber kraniotómián kellett átesnie, ez egy olyan beavatkozás, amely során a daganatot teljes egészében eltávolítják, azonban három nappal később Katie agyi aneurizmát kapott, és intenzív osztályra került.
Minden kicsúszott az irányítás alól. Ami egy rövid, egyenletes felépülésnek indult volna, orvosi vészhelyzetté és az életemért folytatott küzdelemmé vált. További három agyműtéten estem át, mesterséges kómába helyeztek, és egy hetet töltöttem az intenzív osztályon. Ezekre a napokra egyáltalán nem emlékszem, de a családom igen. Ami egy rövid kórházi tartózkodásnak indult, végül öt hosszú hét lett.
A fiatal nőt azért helyezték kómába, hogy a szervezete gyógyulni tudjon, és Chiari-rendellenességet is diagnosztizáltak nála, egy olyan állapotot, amikor az agy alsó része benyomul a gerinccsatornába. Amikor felébredt a kómából, újra meg kellett tanulnia járni, beszélni és összehangolni a mozgását. Így emlékezett vissza arra az időszakra:
Amikor magamhoz tértem, nagyon furcsa pillanat volt. Emlékszem, hogy felébredtem, de fogalmam sem volt, mi történt. Amikor végre teljesen felébredtem, mindent elölről kellett kezdenem. (...) Frusztráló, megalázó, és időnként pusztító élmény volt. A fizikai felépülés mellett a pszichés hatások is egyre nyilvánvalóbbá váltak.
Tizenkét hónappal később Katie már önállóan él, és izgatottan várja, hogy visszatérhessen teljes munkaidős ápolói állásába - számolt be róla a Daily Star.





