
Már csak órái voltak hátra a férfinak, ám ekkor megtörtént a karácsonyi orvosi csoda
Bízott a csodában. A férfi egy percig sem adta fel.
Egy coloradói férfi szó szerint az utolsó óráiban járt, amikor megérkezett az a vese, amely végül megmentette az életét. Scott Lee, aki immár húsz éve küzd a rendkívül ritka Goodpasture-szindrómával, karácsony előtt nem sokkal kapta meg azt az életmentő szervet, amelyet ő maga csak „karácsonyi csodaként” emleget.

Fotó: Anna Bizon / Freepik
A férfi csodaként éli meg a történteket
„Már csak néhány órám volt hátra – a lelkészt is felhívták telefonon”
– idézte fel Lee, amikor állapota a végső stádiumba került.
A férfi az elmúlt két évtizedben szinte mindent átélt: hónapokon át tartó kómát, éveken keresztül dialízist, valamint egy sikertelen veseátültetést is.
Scott Lee-t 2005-ben, 37 éves korában diagnosztizálták Goodpasture-szindrómával, egy olyan autoimmun betegséggel, amelyben a szervezet saját ellenanyagai a veséket és a tüdőt támadják meg. Az évek során állapota egyre romlott, és végül az orvosok közölték vele: egyetlen esélye maradt az életre, egy élődonoros veseátültetés.
A statisztikák azonban kegyetlenek voltak. Lee elmondása szerint kevesebb mint egy százalék esélye volt arra, hogy megfelelő donort találjon, ráadásul a saját fiai sem jöhettek szóba. Ekkor csatlakozott a National Kidney Registry programhoz, ahol egy váratlan fordulat hozta el számára a reményt, írja a People.
Egyházközösségük egyik tagja, Julie McVicker úgy döntött, megpróbál segíteni. Bár végül kiderült, hogy ő nem kompatibilis Lee-vel, mégsem adta fel: felajánlotta a veséjét egy másik betegnek. Ez a döntés lehetővé tette, hogy Lee egy úgynevezett élődonoros „vouchert” kapjon, amely előnyt biztosított számára a megfelelő vese megtalálásában.
Nem sokkal később megérkezett a hír: találtak egy kompatibilis donort. Az átültetés sikeres volt, Lee pedig ma már lábadozik a műtét után.
„Ő felajánlott egy testrészt értem, én pedig egy másik embernek köszönhetően kaptam egy újat”
– fogalmazott meghatottan.
A férfi számára a legnagyobb ajándék nem is maga az átültetés, hanem az, amit ez jelent számára.
„Boldog vagyok, hogy láthatom felnőni az unokáimat – korábban attól féltem, erre már nem lesz esélyem”
– mondta.
A kétgyermekes családapa építőipari munkásként dolgozik, és szenvedélyes természetjáróként mindig aktív életet élt. Mint fogalmazott, betegsége nemcsak az ő életét, hanem felesége és fiaik mindennapjait is alapjaiban változtatta meg.
„A feleségem egy angyal – mindazért, amit értem feláldozott, örökké hálás leszek”
– írta korábban.






