491 nap a pokolban: Eli Sharabi igaz története – Ripost-interjú

Kiirtották a családját, több száz napig raboskodott a föld alatt, mégis szereti az életet. Eli Sharabi 44 kilósan tért vissza a fogságból. Most a Ripostnak adott egy hosszabb interjút.

Eli Sharabi 491 napot töltött a Hamász fogságában, mérhetetlen szenvedés, egyetlen ígéret, amely életben tartotta – és egy hazatérés, ahol már senki sem várta. Megrendítő vallomása nemcsak a túlélésről szól, hanem a legnagyobb emberi veszteségről és arról az erőről, amely akkor is tovább visz, amikor minden más összeomlik.

Eli Sharabi egészen 2023. október 7-ig egy átlagos és boldog életet élt feleségével Lianne-nel és két lányával Nojával és Jaellel a Be’eri kibucban. Azonban minden megváltozott a Hamász barbár támadása napján: fegyveres terroristák törtek be otthonába, a nappalijából ragadták el őt, és házipapucsában vitték Gázáig. Ekkor még nem tudta, de a feleségét és két lányát megölték, amint őt kivitték az ajtón...

6:30-kor kezdődött, amikor megszólalt a vörös riasztás a kibucban. Kiugrottunk az ágyból, felkaptuk a lányainkat a szobájukból, és a biztonsági szobába mentünk. Azt hittük, csak pár percről lesz szó, de a riasztó nem állt le fél órán át. Fél óra múlva üzenetet kaptunk, hogy lehetséges, hogy terroristák – Hamász terroristák – hatoltak be Be’eribe. Azt kérték, maradjunk a biztonsági szobában, amíg a hadsereg megérkezik és kezeli a helyzetet. Négy órával később a terroristák elérték a házunkat.

– kezdte el nekünk mesélni a történetét.

Eli Sharabi: „Ezek voltak az utolsó szavaim hozzájuk”

Eli és felesége tudták: nem fognak harcolni a terroristákkal, ugyanis meg kell védeniük a lányaikat. Jól tudta, őt fogják elrabolni.

Három vagy négy terrorista a konyhába vitte a lányainkat. Ketten megragadtak engem. A többiek a házban maradtak – körülbelül tízen lehettek. Megvárták, amíg Lian felöltözik, mert az ágyból ugrottunk ki. Kb. 2-3 perccel később rájöttem, mert értek arabul, hogy értem jöttek, hogy kivigyenek a házból. Ez volt az a pillanat, amikor megértettem: elrabolnak. Visszanéztem a konyhába, a lányaimra, és azt kiáltottam nekik, hogy vissza fogok jönni.

– árulta el utolsó szavait a családjához a férfi.

Két nappal a szabadulása előtt boldogan közölték vele, hogy az idősebb bátyját – akit szintén elraboltak október 7-én – három hónappal később megölték fogságban. Két nappal később egy „ceremóniára” vitték. Itt azt is megkérdezték tőle, hogyan érzi magát, hogy hamarosan találkozhat a feleségével és a lányaival.

A ceremónia után 15 perccel átadtak minket a Vöröskeresztnek, majd az izraeli hadseregnek. Ott egy szociális munkás azt mondta: anyám és nővérem várnak rám. Akkor értettem meg, hogy a feleségem és a két lányom sem élte túl október 7-ét… Szerencsére senki sem mondta ezt el nekem. Ha fogságban tudom meg, talán nem élem túl

– mondta.