
Rejtély megoldva: sikerült kideríteni a több ezer éves templom titkát
Nemrég fény derült a titokra. A közel 2000 éves templom rejtélye már régóta ámulatba ejti a tudósokat, ám most végre kiderült, minek köszönheti, hogy sikerült kiállnia az idő próbáját.
Egy tanulmány nemrég feltárta a 2000 éves Vénusz-templom rejtélyét, ez alapján pedig fény derült arra is, hogy a rómaik még eszesebbek voltak, mint azt eddig gondoltuk. A dél- olaszországi Nápoly közelében található Baiae, az ókori római település lenyűgöző építménye több ezer éve áll egy geológiailag aktív területen. A 2. században Hadrianus császár parancsára épült templom egyetlen nagyteremmel rendelkezik, ami egy nagyméretű nyilvános fürdőkomplexumon belül termálépületként szolgált.

Feltárult a több ezer éves templom rejtélye
A Nápolyi II. Frigyes Egyetem tudósai elemezték a szerkezet alapja körül vett mintákat, hogy kiderítsék, mi tette ennyire tartóssá az építményt: ekkor megállapították, hogy a rómaiak vulkanikus anyagokat adtak hozzá, mivel tudták, hogy ez tartósabbá teszi a 24 méter széles épületet. A tanulmány szerzője, Dr. Concetta Rispoli szerint a római építők a szerkezeti követelményektől függően különböző vulkanikus anyagokat választottak.
A templom azért maradt állva, mert a geoanyagai majdhogynem úgy viselkednek, mint egy természetes kőzet. Gyengülés helyett az anyagok az idő múlásával folyamatosan 'összekapaszkodnak' és megszilárdulnak
- mondta el a Daily Mailnek dr. Rispoli.
A templom, bár már 2000 éves, továbbra is igen jó állapotban van, úgy, hogy a Flegrei-mezőkön található, egy vulkanikus régióban, amelyet ráadásul a „bradyseism” – a Föld felszínének vulkáni tevékenység okozta lassú emelkedése és süllyedése –, is érint. Rejtélyes módon azonban a nápolyi Vénusz-templom építéséhez használt anyag azután is fennmaradt, miután a körülötte lévő Föld felszíne süllyedt. A folyamatos talajmozgás a templomot nagyjából hat méterrel a mai felszín alá süllyesztette, ennek ellenére, bár a talaj elmozdult, a szerkezet továbbra is stabil maradt.
A kutatócsoport a tanulmányához kilenc mintát gyűjtött be a Vénusz-templomból, köztük habarcsot, téglákat és különböző vulkáni követ, valamint az oldható sók fehér, porszerű lerakódásait, amelyek a téglák és más anyagok felületén képződnek. Ezeket a mintákat később nagy teljesítményű mikroszkópok és röntgensugarak alatt vizsgálták meg, hogy azonosítsák az egyes anyagok szerkezetét és textúrájára jellemző kémiai összetevőket. Ezt követően megállapították, hogy a téglák és habarcsok mészalapú anyagok voltak, vulkáni részecskékkel keverve.
Egyszerűen fogalmazva, a rómaiak olyan anyagokból építették ezt az emlékművet, amelyek kölcsönhatásba lépnek egymással és idővel megerősödnek. A kulcselem a Flegrei-mezőkről származó helyi vulkanikus anyagok felhasználása. Amikor ezeket a vulkanikus összetevőket mésszel keverték, olyan kémiai reakciót indítottak el, amely fokozatosan új ásványokat hozott létre a habarcsban. Ez a folyamat rendkívül szilárddá és ellenállóvá tette a szerkezetet a vízzel, a páratartalommal és a talajmozgásokkal szemben
- magyarázta el dr. Rispoli, majd hozzátette, hogy az épület felső részein nagyon könnyű salakanyagot használtak a súlycsökkentés érdekében, míg az alátámasztó területeken erősebb vulkáni tufát és lávát helyeztek el.
Ez a gondos anyagválasztás az egyik oka annak, hogy az emlékmű közel 2000 év után is áll
- vonta le a végső következtetést a tudós.







