KÜLFÖLD
Nagyon úgy fest, hogy a nagy szavakat nem követték tettek.
Az amerikai Energiaügyi Minisztérium friss jelentése szerint az Egyesült Államok dúsított urán importjának 20 százalékét orosz források fedezték tavaly, ami azt jelenti, hogy továbbra is Moszkva szállítja a legtöbb hasadó anyagot az USA-ba - jelentette a Bloomberg hírügynökség. A portál értékelése szerint ez a szám különösen figyelemre méltó annak fényében, hogy tavaly törvényi erővel tiltották be az orosz nyersanyag vásárlását.
A kedden közzétett amerikai "Éves Uránpiaci Jelentés" szerint az Egyesült Államok urán ellátásában Oroszország az első helyen áll a maga 20 százalékos részesedésével. Őket követi Franciaország 18 százalékkal, a harmadik a Hollandia 15 százalékkal. Nagy-Britannia 9, Németország pedig 7 százalékkal. Mindeközben pedig az Egyesült Államok saját termelése a dúsított uránból mindössze 19 százalékot tesz ki.
A statisztika alapján az amerikai atomerőművek üzemanyag-ellátásának mintegy ötöde még mindig közvetlenül Oroszországból származik. Ez az arány ugyan valamelyest csökkent a 2023-as szinthez képest, amikor közel 27 százalék volt ez a szám, de a 20 százalék körüli részarány továbbra is domináns szerepet jelentett az orosz fél számára.
Oroszország dominanciája azért szembetűnő, mert Joe Biden korábbi elnök tavaly aláírta a „Prohibiting Russian Uranium Imports Act” nevű törvényt, amely elvileg megtiltotta az orosz eredetű dúsított urán bevitelét az országba. A döntést Washington a Moszkvával szembeni szankciós politika részeként hozta meg, egyértelműen azzal a céllal, hogy csökkentse az amerikai nukleáris szektor orosz függését, miközben gyengíti az orosz állami atomóriás, a Roszatom globális befolyását.
Biden törvényét a politikai kommunikáció szintjén úgy adták el, mintha az Egyesült Államok egyik napról a másikra levágná magát az orosz nukleáris üzemanyag-ellátásról. A valóság azonban ennél jóval összetettebb. A tiltás ugyanis nem teljes, hanem engedményekkel és átmeneti szabályokkal érvényesül. Az amerikai Energiaügyi Minisztérium továbbra is külön engedélyeket adhat ki azoknak a vállalatoknak, amelyek bizonyítani tudják, hogy nincs rövid távú alternatív beszerzési lehetőségük.
Ilyen engedélyt kapott többek közt a Centrus Energy és a Constellation energetikai óriásvállalat, melyek így továbbra is orosz eredetű dúsított uránt importálhatnak. Ezek tették lehetővé, hogy az orosz urán folyamatosan jelen maradjon az amerikai piacon. Az eredmény: Oroszország 2024-ben — minden jogi és retorikai korlátozás ellenére — az Egyesült Államok legnagyobb urán-szállítója maradt.
Annak ellenére, hogy az Európai Unió szankciókat vezetett be az orosz kőolajra, Nyugat-Európa továbbra is nyakló nélkül vásárolja – persze csak közvetetten, átcímkézett termékeket. E kerülőút segítségével támadhatja a politika platformján Magyarországot és Szlovákiát, amelyek nyíltan választották a közvetlen és stabil ellátást a nemzeti energiabiztonság érdekében.
Hatalmasat zuhant az Európai Unió oroszolaj-importja az orosz–ukrán háború kitörése óta, 27 százalékról az elenyészőnek mondható három százalékra esett a teljes behozatalon belüli arány – erre utal az Európai Parlament Think Tankjének idei jelentése. Ezeket a számokat is lobogtatja Brüsszel, amikor a budapesti és a pozsonyi vezetést támadja azért, mert nyíltan az orosz olaj importja mellett foglalnak állást az energiabiztonság és a gazdaságos beszerzés miatt.
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
Ám a fenti számok közül a három százalék csak úgy igaz, ha a közvetlen importról szól. Ez a szó viszont nem szerepel a jelentésben, így a brüsszeli kommunikációban sem, így az állítás nemigen fedi a valóságot. Közvetett módon továbbra is jelentős mennyiségben érkezik orosz energiahordozó a közvetlen import csökkentésére vagy megszüntetésére büszke tagállamokba. Erről a brüsszeli vezetés is tud, mégis a földrajzi és történelmi háttere miatt az orosz olajra szoruló Magyarországot és Szlovákiát vádolja a háború finanszírozásával.
Kiskapuk és közvetítők
A legnagyobb olajexportőrök, mint India, Kína vagy Törökország, az elmúlt két évben ugrásszerűen megnövelték az orosz nyersolaj behozatalát. India például az orosz–ukrán háború kitörése előtt alig vásárolt Oroszországtól, mára viszont az egyik legnagyobb vevőjévé vált: háromról kilencvenmillió tonnára ugrott az importja.
A Kína felé irányuló szállítmányok szintén rekordokat döntöttek, miközben Törökország bő kétszeresére növelte az orosz kőolajvásárlását (hatról 13 millió tonnára). Kétség nem férhet ahhoz, hogy ezek az országok a nyersanyag finomítása után nem maguk használják fel a rengeteg terméket, hanem továbbértékesítik, mégpedig az európai piacokon. Így bár papíron csökkent Európa orosz olajimportja, valójában finomított termék formájában akadálytalanul eljut ide. A Center for Research on Energy and Clean Air (CREA) beszámolója szerint 2024 első három negyedévében az EU tagállamai 12,3 millió tonna olajterméket importáltak Indiából, Kínából és Törökországból, amelyből 4,8 millió tonna orosz kőolajból készült. A szervezet arra is rámutatott, hogy az EU 2023. februárja és 2024. február vége között mintegy 5,16 millió tonna olajterméket importált három török kikötőből (Ceyhan, Marmara
Ereğlisi és Mersin) összesen 3,1 milliárd euró értékben, annak ellenére, hogy ezekben nincs finomítókapacitás. Ugyanebben az időszakban a behozott olajtermékek 86 százaléka orosz eredetű volt. Példaként említik, hogy a ceyhani Toros terminál 2023 májusában csaknem 27 ezer tonna gázolajat kapott Novorosszijszkból, majd tíz nappal később hasonló mennyiséget szállított a görögországi MOH Corinth finomítónak – kihasználva egy jogi kiskaput, amely engedi a kevert orosz olajtermékek bejutását az EU-ba.
Az orosz termékek elleni kereskedelmi szankciók bevezetését követően, 2024 elejéig Törökország 17,6 milliárd euró értékben importált orosz olajtermékeket, ami egy év alatt 105 százalékos növekedés volt. Miközben a törökországi belföldi olajfogyasztás 2023-ban csak 8 százalékkal nőtt, a tengeri import 56 százalékkal emelkedett, vagyis Törökország nem csupán saját igényét elégíti ki, hanem re-export központként működik. Teljes orosz olajimportja 5,4 milliárd eurónyi adóbevételt hozott Moszkvának.
Az európai statisztikák szerint 2023-ban az EU-ba érkező dízel- és benzinimport negyven százaléka olyan országokból származott, amelyek korábban nem voltak meghatározó beszállítók. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) becslései szerint az uniós finomított olajtermék-import akár egyharmada is átcímkézett orosz eredetű lehet.
Mindez természetesen ismert az Európai Unió vezetése előtt. Josep Borrell külügyi főképviselő már korábban, 2023-ban jelezte: tudomásuk van arról, hogy indiai finomítók orosz nyersolajat vásárolnak, finomítanak, majd a kész üzemanyagokat exportálják az EU-ba. Borrell úgy fogalmazott, hogy ha mindez tényleg igaz, az „kétségtelenül a szankciók kijátszása”. Születtek is a kiskapukat bezárandó intézkedések 2024 és 2025 folyamán is, de ezeket a jogszabályokat rendkívül nehéz, ha nem lehetetlen betartatni. Kérdés, hogy érdemes-e ezzel küzdeni, amikor ennél súlyosabb problémák megoldása is várat magára.
Közvetett import, közvetett beismerés
A nyugat-európai országok az orosz olaj közvetett behozatalával tulajdonképpen beismerték: nem tudják egyik napról a másikra leválasztani gazdaságukat a keleti energiahordozókról. Az ellentmondás szembeötlő: politikai szinten szankciókról beszélnek, a gazdaság működését mégis az orosz energiahordozók biztosítják. A kettős mérce végső soron az uniós polgárokat sújtja, hiszen az árak magasak maradnak, az ellátás pedig bizonytalanabb.
A magyar és a szlovák kormány eközben következetesen azt képviseli, hogy az energiabiztonság elsődleges szempont. Orbán Viktor miniszterelnök többször hangsúlyozta: ideológiai okokból nem szabad veszélyeztetni az ellátást. Míg Nyugat-Európa kénytelen kerülőutakon beszerezni az orosz olajat, Magyarország közvetlenül, stabil szerződések alapján jut hozzá, ezzel garantálva az ipar és a lakosság folyamatos ellátását.
Ripost hírek
