
Korán kezdte: lakbért szed az általános iskolás gyerekétől az anya
A pénzügyi felelősségre való oktatás otthon kezdődik.
Samantha Bird egy Amerikában élő anyuka korán kezdte el a pénzügyi felelősségre való oktatást. A 38 éves nő szerint a való életre való nevelést korán kell elkezdeni: sok ember ugyanis úgy nő fel, hogy nem tanul meg bánni a pénzzel, hiszen azt nem tanítják az iskolában.

Az édesanya személyes tapasztalatból kiindulva hozta meg ezt a nevelési döntést. Mint mondta, a szülők feladata az, hogy pénzügyi felelősségre tanítsák a gyerekeket, ami nélkül nem lehet túlélni a mai világban:
Nem sok pénzügyi oktatást kaptam, mialatt felnőttem, így a való világba való kilépés elég sokkoló volt, és nagyon küszködtem.
A szülei hibájából tanulva Samantha úgy határozott, ő teljesen máshogy fog viszonyulni a pénzügyi neveléshez:
Szerettem volna egy kis előnyt adni a gyerekeimnek, egy biztonságos és gondtalan környezetben.
A gyerekeken nincs igazi felelősség, egyelőre azt tanulják meg, hogy a munkáért pénz kapnak, aminek egy részét a kiadások miatt be kell adniuk. Samantha 6 dollárt (körülbelül 2 ezer forintot) ad a gyermekeinek hetente, így fizeti ki az általuk elvégzett házimunkát. Ebből a pénzből kér vissza 3 dollárt (nagyjából ezer forintot), amelyet lakbérre és egyéb költségekre költenek el a gyerekek.
Az édesanya nem megfosztani akarja a gyermekeit a zsebpénzüktől, hanem pénzügyi magabiztosságra és felelősségre akarja őket nevelni.
Észrevettem, hogy a gyerekeim egyre magabiztosabban állnak a pénzhez
- jelentette ki.
Kutatások kimutatták, hogy a brit szülők 61 százaléka lakbért szed a 18 év feletti gyermekeiktől, hogy fedezzék az otthoni kiadások. Ez lehet egy kisebb összeg is, amely lefedi a költségek egy részét, de elég pénzt hagy a gyerek zsebében az önállósodáshoz.
Samantha és férje egyszer súlyos adósságban találták magukat, mert nem ismerték ki magukat a saját pénzügyeikben. Ezt a helyzetet próbálják elkerülni azzal, hogy a gyermekeiket már korán megtanítják a felelősségteljes költekezésre - írja a Mirror.






