tóth gabi
Soha annyi migrációs háttérrel rendelkező ember nem szavazott még a német választásokon, mint amennyi jövőre fog.
A tekintélyes Der Spiegel című német lap számolt be arról a napokban, hogy minden eddiginél nagyobb számban fognak az urnákhoz járulni migrációs hátterű emberek a jövő évi előrehozott német választásokon.
Amint arról korábban már beszámoltunk, Olaf Scholz német kancellár elbukott az általa kérvényezett bizalmi szavazáson, így a német parlamentet feloszlatták, és várhatóan jövő februárban új választások lesznek Európa vezető gazdaságában. A következő voksoláson pedig az eddigieknél is fontosabb szerep jut a migrációs hátterű embereknek.
A statisztikai adatok szerint tavaly mintegy 17,1 millió 18 éves és idősebb ember, vagyis a németországi felnőtt lakosság negyede (25 százaléka) volt bevándorló.
Migrációs hátterűeknek egyébként azokat az embereket hívjuk, akiknek közvetlen felmenői (édesanyja, édesapja) vándoroltak be Németországba. Ezek az emberek túlnyomó többségében a baloldali pártokat támogatják, akik migrációpárti politikát folytatnak.
Általánosságban kijelenthető, hogy a baloldali, zöld- és liberális pártok potenciális szavazóként tekintenek a bevándorlókra, ezért folytatnak évek óta befogadásösztönző, migrációpárti politikát, amit a tapasztalatok szerint a bevándorló-hátterű szavazók meg is hálálnak
- ezt már Dr. Ifj. Lomnici Zoltán írja az alaptorvenyblog.hu nevű oldalon.
A szakértő azzal folytatja, hogy az Európába irányuló bevándorlás évtizedek óta tart, azonban a 2015-ös migrációs válság óta fokozottabb mértékben van jelen, és azóta is meghatározza a kontinens politikai és biztonságpolitikai napirendjét. Azokban a nyugat-európai országokban, amelyekbe az elmúlt években nagy számban érkeztek bevándorlók, megfigyelhető, hogy egyes választásokat a migránsok döntöttek el a baloldal javára. Ezek a pártok szerte Európában abban reménykednek, hogy a bevándorlókra kiterjesztett szavazati jog az ő politikai sikereiket biztosítja, ami rövid távon valóban így van. Azonban nem számolnak azzal a következménnyel, hogy ha a bevándorlók aránya a többségi társadalomhoz viszonyítva elér egy kritikus szintet, pártalapítási jogukkal élve önálló politikai életre kelhetnek, kifarolva az addig őket támogató baloldali pártok mögül.
Az eddigi felismerhető tendenciák fényében egyre világosabbá válik, hogy az európai bevándorláspárti erők nem kis részben saját politikai megfontolásaikból támogatják a migránsok Európába telepítését, és nem pusztán „emberjogi” önzetlenség motiválja az érintettpolitikusokat a kötelező kvóta kapcsán tett – nem egyszer komoly ellentmondásoktól terhelt és időről időre változtatgatott – nyilatkozataikban.
Ami Németországot illeti, már a 2013-as választásokon a török származású választók mintegy kétharmadának voksát söpörte be a hatalomba visszavágyó és ezért fűt-fát ígérő szocdem párt, az SPD (és egyébként a másik bő egyharmad is baloldali pártokra szavazott). Ugyancsak becslések szerint a már korai blairi időkben ötből négy Nagy-Britanniában élő muszlim a Munkáspártot támogatta. Nem kérdés, hogy Nyugat-Európa szerte, a migrációpárti baloldal igyekezett és igyekszik profitálni a migránsok választási részvételéből.