kulcsár edina
Elképesztõ közösségi akcióval emlékezik a 33 évvel ezelõtti csernobili katasztrófára Alexander Sirota, aki 10 éves korában az erõmû melletti Pripjaty városában élt, családjával együtt õt is kitelepítették a robbanást követõen. Az ukrán férfi a régi lakóktól vár képeket a katasztrófa elõtti állapotokról.
Alexander Sirotát régóta foglalkoztatja az 1986. április 26-án történt végzetes baleset. 10 évesen ő is az erőmű melletti Pripjaty városában élt családjával, így maga is átélte a katasztrófa szörnyűségét. Hallotta a robbanást aznap éjszaka, és a balesetet követő napokban őt is evakuálták szüleivel.
Felnőtt fejjel, újságíróként sokat foglalkozik a katasztrófa körülményeivel. A 33. évforduló alkalmából mások segítségét kéri az emlékek megőrzéséhez. Azoktól vár korabeli fotókat, akik korábban a környéken éltek, és megörökítették a baleset előtti állapotokat. Ezekhez társítja, hogyan néz ki a hely ma, 33 évvel később.
Éveken keresztül tilos volt belépni az erőművet körülvevő 30 kilométeres körzetbe, a „zónába”. Aki odamerészkedett, számolhatott a sugárzás okozta egészségkárosodással és a hatóságok büntetésével. Csak a kármentesítésen dolgozókat engedték be a területre. A szakemberek folyamatosan dolgoznak a területen azóta is, 2065-ig el akarják tüntetni a romokat, és kármentesítik a szennyezett területet. A tervek szerint füvesítik a rehabilitált területet, ám ott lakni azután sem szabad majd. Megkezdték az 1986-ban felhúzott első betonszarkofág elbontását, miután néhány éve új szarkofágot húztak fel.
Egész iparág épült a csernobili katasztrófaturizmusra, miután 2011-ben megnyitották a területet. Korábban a %Ripost% is beszámolt néhány magyar turista útjáról. Csak a kijelölt útvonalon szabad haladni a különös hangulatot árasztó helyen, ahová célszerű sugárzásmérőt is vinni. A legolcsóbb csernobili túrák már 30 ezer forinttól elérhetőek, ezek csak egynaposak. A vállalkozó kedvűek mehetnek akár két napra, sőt, hosszabb magántúrán is részt vehetnek. Évente csaknem 50 ezren kíváncsiak a világvége hangulatú környékre.
1986 áprilisában karbantartást terveztek a csernobili atomerőműben. Az egyik reaktort le akarták állítani, ezzel egy biztonsági kísérletet is elvégezve. A reaktor azonban instabil állapotba került, és a helyzeten tovább rontott az erőműben dolgozók sorozatos szabályszegése. Április 26-án, nem sokkal éjfél után gőzrobbanás történt az erőműben, ami kiszakította az építmény oldalát és tetejét, a reaktor megsemmisült. Ezzel radioaktív anyagok kerültek a környék levegőjébe.
A katasztrófát a hatóságok próbálták eltusolni, csak 36 órával később kezdték meg a közeli Pripjaty evakuálását. A város lakóit szétszórták a mai Ukrajna területén. Az atomerőmű romjai fölé hónapokkal később építettek betonszarkofágot.
Máig ez számít a világ legnagyobb atomkatasztrófájának. Kétszázezer embernek kellett elhagynia a lakóhelyét. 56-an haltak meg közvetlenül a robbanás miatt, a sugárzás későbbi következményei négyezer halálos áldozatot követeltek, több tízezren megbetegedtek, ezrek szenvedtek maradandó sérülést. Nehezen kimutatható, milyen közvetett károkat okozott a sugárzás, hányan haltak vagy halnak meg Csernobil utóhatásai miatt.
A %RIPOST% napilap pénteki számában további érdekes történeteket olvashattok!