Így imádkoznak a muzulmánok Európa utcáin

Imaszőnyegen térdelő, hajladozó több ezer muzulmán: gyakori látvány volt ez a hétvégén Nyugat-Európa nagyvárosaiban. A böjt megtörésének ünnepe az iszlám világban meghatározó nap, mely a ramadán végét jelenti. Ez az idén múlt péntekre esett, mely után a muzulmán hitűek háromnapos ünnepet rendeznek, nagy lakomákat csapnak. Az ünnep a muszlimok számára olyan jelentőségű, mint a keresztényeknek a húsvét és a karácsony – és a megtartásához ragaszkodnak, legyenek akárhol a világon.

A böjt megtörésének ünnepét már Európa-szerte közel 50 millió muzulmán ünnepli, ebből 26 millióan az Európai Unió területén élnek.

2016-ban ez a 26 millió fő az uniós állampolgárok 5 százalékát adta ki, 2040-re a számuk meg is duplázódhat. Az Európai Unió nagyvárosaiban már így is akkora a muzulmán populáció, hogy amikor a ramadán végét ünnepelve az utcára vonulnak imádkozni, az rendszerint komoly forgalmi bénultsághoz vezet. A legkomolyabb muszlim ünneplés az idén Birminghamben volt, ahol 140 ezer (!) muzulmán imádkozott egyszerre Allahhoz. Ezen kívül évről évre együtt imádkoznak a muzulmánok Nizzában, Nápolyban, Párizsban és Moszkvában is.

Nizza polgármesterének elege lett

Christian Estrosi, Nizza polgármestere a Twitteren akadt ki arra, hogy a város egyik forgalmas terén több mint ezer muzulmán jelent meg pénteken reggel hat órakor imádkozni. A város első embere két bejegyzést is szentelt a történteknek, valamint képet is posztolt a gyülekezetről.

Mélyen elítélem az utcai imákat, így azt is, ami pénteken reggel történt Nizzában. A köztársaság törvényeit mindenhol mindenütt tiszteletben kell tartani

– jelentette ki a polgármester. Estrosi azt is megjegyezte, hogy a tömeg összehívásához irtózatosan hangos hangszórókat használtak.

Tudom, hogy ez az ünnep nagyon fontos a muszlim emberek számára, de ez nem lehet ok az utcai imádságra és a közrend megzavarására 

– tette hozzá a polgármester. Az ellenzék mindeközben azzal vádolja Christian Esrosit, hogy több évvel ezelőtt, amikor először megválasztották a nizzaiak, akkor komoly kedvezményeket adott a muzulmánoknak, hogy elnyerje velük a szavazataikat.

Most, hogy már a fejére nőttek, kellemetlenné vált Estrosinak a helyzet. Be kellene talán ismerni, hogy elveszítette a kontrollt a dolgok felett.

A helyzet sok európai nagyvárosban ismerős: a néhány éve tárt karokkal fogadott muszlimok már annyian vannak, hogy ha összegyűlnek ünnepelni, már közlekedni sem lehet tőlük. De a közlekedési káosz csak az egyik téma, ami foglalkoztatja a városok nem muszlim lakóit. A másik, egyre gyakrabban elhangzó, költői kérdés pedig így szól:

Vajon ha mi, keresztények csinálnánk ugyanezt – mondjuk, tartanánk szentmisét – egy muszlim ország főterén, vajon ugyanilyen békésen tűrnék a szertartást, vagy ne adj isten az életünkkel kellene fizetnünk vakmerőségünkért…?