Titánok harca: ki lesz az EU arca?

Rövid időn belül Jean-Claude Juncker, Emmanuel Macron és Donald Tusk is felvázolta terveit, amelyekkel megmentenék az identitásválságba süllyedt EU-t. A három terv azonban nem cseng teljesen egybe, részben azért sem, mert mindhárom politikus magát helyezte a megmentő hadjárat élére.

Az Európai Bizottság elnöke nyitotta meg az álomlátók sorát: Juncker megreformálná a választási sémát, EU-hadsereget állítana fel, és kiterjesztené az eurózónát és a Schengeni-övezetet.

Macron előbb Párizsban vázolta fel menekültügyi ügynökséget, hadsereget, adókat, közös személyi igazolványt is tartalmazó terveit, majd Tallinnban már gazdasági kérdésekkel is foglalkozott, mert meglátása szerint előbb a költségvetést kellene helyrepofozni.

A sort az Európai Tanács elnöke zárta, aki riválisaival szemben nem érte be célozgatással: egyértelműen közölte, hogy ő, Donald Tusk mindent megtesz az EU egységesítéséért, és emellett megoldást keres a lakosok olyan problémáira, mint a biztonság, a migránsválság vagy éppen a munkanélküliség.

Bár beszédeikben Tusknak sikerült igazán az uniós állampolgárok szívéhez szólnia, a három politikus csatájában ő a legkevésbé esélyes a „poszterfiú” szerepre – Juncker és Macron sokkal ambiciózusabb, karakteresebb szereplő, így nem kizárt, hogy kettejük közül lesz valaki Brüsszel „királya”.

Persze mindehhez az is kell, hogy Angela Merkelt még hosszú hónapokig lekösse a német koalíció kialakítása – mert ha a Mutti is beszáll a viaskodásba, a férfiaknak esélye sem marad a vezető szerepre.