Nagylelkű nőt ejtett át az álmigráns

A 73 éves nagymama egy ismerőse útján ismerte meg a huszonéves, a calais-i dzsungelt is megjárt, házas szudáni menekültet, Mohammedet, majd befogadta észak-londoni lakásába. A férfi azt mesélte, hogy Szudánban politikai okok miatt üldözték, életét kockáztatva menekült át Afrikán, embercsempészek segítségével jutott Olaszországba, onnan továbbgyalogolt, egy teherautón rejtőzve jutott az Egyesült Királyságba, beadta a menedékkérelmét, annak elbírálására vár, így addig nem dolgozhat, és alig kap pénzt. A magányos, özvegy Barbernek megesett a szíve rajta, mivel ha nem fogadja be, a férfi egy túlzsúfolt befogadóközpontba került volna.

A megható történet nagy része azonban csak Mohammed élénk fantáziájának szüleménye. Amivel Barbernek még nem is feltétlenül lett volna gondja, de a férfi viselkedése köszönőviszonyban sem volt a kezdeti félénk, tisztelettudó magatartásával. Rendszeresen drogozott a nő otthonában, pornót töltött le a gépére, agresszívan viselkedett a nőkkel és mindenkivel, aki nem muszlim, és gátlástalanul kiszipolyozta a szociális rendszert, elsősorban az egészségügyi szolgáltatásokkal élt vissza. Majd az egyik vita során kiderült, hogy Mohammed igazából nem is menekült. Barber ugyanis cikket akart írni róla, megszemélyesítve így a migránsválságot, de a férfi elvesztette a türelmét – és ezzel a hazugságokból felépített világát is.

„Én nem vagyok menekült! A családom nagyon gazdag! Meg tudnánk vásárolni téged azonnal, mindeneddel együtt. Pénzt akarsz? Ezért írod ezt a sz*rt? Adok én neked pénzt! Ti, első világbeli nők mind ugyanolyanok vagytok: szívtelenek, nincsenek érzéseitek! Ti keresztények mind rasszisták vagytok!”

Barber ezek után nagyon hamar kiderítette, hogy Mohammed repülővel érkezett Londonba még évekkel ezelőtt, munkaügyben, azonban miután a megbízatása véget ért, nem ment haza, hanem nyaralni kezdett – úgy, hogy olyan jóhiszemű embereket szedett rá, mint Barber…