Márton Viviana sosem adja fel, összejöhet a nagy álom

A Márton lányok nagy célja volt, hogy együtt nyerjenek aranyérmet, ez nem változott a jövőre nézve sem. A vb-ezüst után fáradtan, de mosolyogva nyilatkozott a Ripostnak Márton Viviana, akinek ikertestvére, Luana kedden világbajnoki aranyérmes lett.

Hogy készültél erre a sorsdöntő napra?
– Elég nyugodt voltam. Nem volt bennem semmi extra stressz, tudtam, hogy mindent bele fogok adni. Az elején picit nehezebben indultam be, de két meccs után megjött a feeling – onnantól már éreztem, hogy bármi jöhet.

A döntő hatalmas taktikai csata volt, szinte minden pontért meg kellett harcolni.
– Igen, nagyon nehéz meccs volt. Fáradt is voltam, de mentálisan erős maradtam. Mondtam magamnak, hogy „most meghúzom”, és tényleg meghúztam. Ez az egész világbajnokság kemény volt, de tudtam, hogy ezért dolgoztam minden nap. A döntőben már csak apróságokon múlt, és most ezüst lett – de legközelebb az aranyért megyek vissza.

Márton Viviana tudja, meglesz a tesós arany

Luana tegnap aranyat nyert, ma te ezüstöt. Ritka, hogy ikrek ugyanazon a világbajnokságon állnak dobogón…
– Igen, ez az álmunk volt mindig! Hogy ott legyünk egymás mellett a világ legjobbjai között. Most az egyikünk a dobogó tetején, a másik a második fokon – legközelebb majd mindketten fent leszünk! (mosolyog) Nagyon kemény évet toltunk végig, rengeteget edzettünk…

62 kilóban indultál, a párizsi olimpián még 67-ben voltál bajnok. Mekkora különbség ez a két súlycsoport között?
– 62-ben gyorsabbak a lányok, de nem feltétlenül erősebbek. 67-ben kicsit nyugodtabb, technikásabb a stílus. Nekem mindkettő fekszik, de most kihívás volt visszamenni egy kategóriát. Nem bántam meg, jó döntés volt, és sokat tanultam belőle.

Az olimpián Viviana aranyát szurkolta ki Márton Luana.