tóth gabi
A sok versenyzés, a zsákszámra nyert arany és pénz csak fontos melléktermék. A lényeg az, ami mögötte van. Tényleg szuperhõsként gondolkodik az Iron Lady.
A kívülálló szinte attól elfárad, hogy hetente olvassa: Hosszú Katinka most ide utazott versenyezni, most oda repült egy úszóviadalra. Képzeljük hozzá mindehhez, hogy hazai edzések után, a fárasztó utazások között sem pihen, sőt! Rója a hosszakat, nem is akárhogyan: zsákszámra nyeri az aranyérmeket.
Az Iron Lady fantázianév azonban nem véletlenül hajaz egy szuperhősére. A londoni olimpia kudarca után, Shane Tusup segítségével újjászületett Katinka számára ez az életforma inkább élvezetet jelent, semmint terhet. Sőt, az edző-férj a tréningeken is úgy stresszeli az úszónőt, hogy az megkapja a csúcsteljesítményhez szükséges adrenalinfröccsöt.
A Hosszú-jelenség elemzői általában nem az úszónő megváltoz(tat)ott gondolkodásmódjában, motivációjában, hanem az állandó versenyeztetésre épülő edzésmunkájában keresik a siker titkát. Pedig a régi beidegződésekkel aligha bírná immár évek óta kiégés, jelentősebb formahanyatlás nélkül a versenyek tucatjait.
Sokszor gyakorlatilag edzés helyett is versenyez, úgy járja a világot a versenyekre, mint az év 11 hónapját végigutazó teniszcirkusz sztárjai. Ez nem csak a halomra nyert aranyérmek és pénzdíjak miatt fontos. Kizökkenti a mindennapi munka monotonitásából; alkalmat jelent az elvégzett munka lemérésére; nem csak az óra és önmaga, de az ellenfelek legyőzése állandó sikerélményt ad; ráadásul egyfajta rutint jelent a nagy versenyekre is.
Régebben egy vb-re megérkezve valamiféle szörnyű nyomást éreztem magamon, hogy úristen, nekem itt most teljesítenem kell, és mi lesz, ha nem… Ma már nyomokban sem tör rám semmi hasonló
- ír erről Katinka az Iron Lady – Az átalakulás című könyvében.
Csak szurkolni tudunk, hogy így legyen ez a többéves munka végső céljában, a riói olimpián is!