Kényszersorozás Kárpátalján: 300 méterre van az ellenséges haderőtől az erővel elhurcolt magyar férfi

Ismét jelentkezett munkatársunknál a Kárpátaljáról elhurcolt családapa. A férfit még decemberben, az utcáról vitték el katonának erővel, vagyis kényszersorozásról volt szó. Azt se vették figyelembe, hogy szívbetegként eleve alkalmatlan a fegyveres szolgálatra. A férfi nevét az ő és a családja biztonsága érdekében megváltoztattuk.

Miután Zoltánt feltuszkolták egy buszra, vele és ukrán nemzetiségű sorstársaival közölték, hogy aki betegségre hivatkozva próbál kibújni a katonaság alól, majd ők „meggyógyítják”. Ez egyértelműen azt jelentette, hogy úgy megverik, hogy többé eszébe sem jut panaszkodnia.

Kényszersorozás Kárpátalján

Zoltán nem úszhatta meg a kiképzést. Mivel az egy hónapos felkészítés ideje alatt többször is rosszul lett, kórházba vitték, ahol megállapították, hogy a szíve valóban nincs rendben. Ennek ellenére sem engedték haza, de megígérték neki, hogy fegyveres bevetésre nem küldik.

- Az utóbbi egy hónapot a nulláson töltöttem. Ez az a hely, amit nagyon nehéz túlélni. Tőlem 300 méterre már az orosz katonák állomásoznak, de szemtől-szemben szerencsére nem találkoztam velük. A mai világban már nem olyanok a harcok, mint a történelmi időkben. Már drónokat használnak a hadseregek. Folyamatosan hallom a robbanások iszonyatos hangját – magyarázta a családapa, majd a körülményeiről is mesélt.

- Árkokat kellett ásnom, és hetekig megállás nélkül azokban álltam 24 órán keresztül. Minden nyirkos és rettenetesen hideg volt. Néha már azt se tudtam, hogy még élek vagy már a pokolba jutottam. Most is rettenetesen félek. Már csakis Istenben bízhatok – mondta Zoltán, aki mostanában naponta egy-egy órára magánál tarthatja a telefonját. Így legalább beszélhet a lányával és a feleségével.

- Már lassan fél éve nem láttam a családomat. Egyre jobban hiányoznak, és az állapotom sem javul. Félek, hogy egyáltalán túlélem-e ezt az egészet – fejezte be a családapa.