INSIDER
“Ezt nem kívánom senkinek, hogy átélje” - Eszterék kislánya extrém koraszülöttként jött a világra
Nincs annál nagyobb félelme egyetlen szülőnek sem, mint mikor közlik vele: gyereke talán nem éri meg a másnapot. Eszter és Roland épp ezen ment keresztül, amikor kislányuk extrém koraszülöttként jött a világra. Kezdetben minden percért, minden napért hálát kellett adni, amiért Dorka életben maradt. Lényegében maga a csoda, de a kislány teljesen egészséges maradt.
Nem is lehetett volna nagyobb a Bánk család öröme, amikor megtudták, kislányuk és két kisfiuk után úton van a negyedik csöppség, egy kislány. Dorka érkezését 2025. november 30-ra várták, azonban a várandósság alatt történt valami. A kislány augusztus 10-én extrém koraszülött babaként jött a világra a 24. hétre, mindössze 490 (!) grammal. Az első hetek kritikusak voltak, a szülőknek, Eszternek és Rolandnak fel kellett készülniük a legrosszabbra. Dorka azonban élni akart - ma már egy végtelenül mosolygós, 6 kilós kislány.
Eszter és Roland 10 éve alkotnak egy párt. Annak ellenére, hogy Roland hétköznaponként távol van a munkája miatt, erős köteléket alakítottak ki egymás között. Első kislányuk, Hanna 9 évvel ezelőtt született, őt követte Zénó, majd Soma, aki nyáron lesz három éves. Hanna nagyon vágyott egy kishúgra, amikor pedig kiderült, hogy egy újabb kislány csatlakozik a csapathoz, hatalmas volt az öröm.
Az extrém koraszülött kisbaba élni szeretett volna
A várandósság nem volt komplikációktól mentes, Esztert erős vérzés miatt többször is befektették a szegedi kórházba. A 22. hétben aztán történt egy váratlan magzatburok repedés. Az orvosok és Eszter is pontosan tudta: ha most megindul a szülés, Dorka nem fog életben maradni. Legalább két hetet még mindenképp bent kellett volna maradnia. Így is lett.
Sokat beszéltem Dorkával, amíg a pocakomban volt. Azt kértem tőle, hogy ha neki hamarabb ki kell jönnie, az akkor legyen, amikor ő erre készen áll. A másik pedig az volt, hogy várja meg, míg az apukája hazaér. 9-én, szombaton hazaért a férjem. Bejött hozzám egy pizzával, megvacsoráztunk, este elváltunk, és vasárnap 1 óra 15 perckor született meg a Dorka. Mindkét kérésemet meghallgatta”
- emlékezett vissza könnyek közt Eszter.
Az, hogy Dorka épp betöltötte a 24. hetet, kulcsfontosságú mozzanat, előtte ugyanis nem sok esély van az életben maradásra.
A férjem mindig azt mondta, hogy ez a kislány biztos, hogy jönni szeretne. Én tényleg borzasztóan véreztem a terhesség alatt és ez a kislány végig kapaszkodott, kitartott. Szóval ez egy jel volt azzal kapcsolatban, hogy ő velünk lesz, ő jönni szeretne, ő a családunk része szeretne lenni. Megígértem neki, hogy bármi van, mi ott leszünk mellette”
- tette hozzá a fiatal édesanya.
Rolandnak is aggodalommal teli volt ez az időszak. Aggódott a felesége épségéért és kislányáért. Hatalmas ajándék volt azonban az élettől, hogy amikor megindult a szülés, épp otthon volt.
Amikor megszólalt éjfél előtt a telefonom, akkor már tudtam, hogy baj van. Ott nagyon felpörögtek az események, nem volt idő gondolkodni sem, csak próbáltam minél előbb eljutni a kórházba. Nagyon gyorsan peregtek a percek, a pillanatok, aztán egyszer csak jöttek szólni, hogy megszületett a kislányom. A gondolat, hogy milyen picinek született azért elborzasztott. Eddigre már végeztek a feleségemmel a műtőben, átmentem hozzá, nagyon sírtunk. Ő mindeddig nem tudta, hogy Dorkával mi van, én közöltem vele, hogy a kislányunk életben van”
- emlékezett vissza az édesapa.
Roland elmondta lapunknak, hogy nehéz volt férfiként megélni azt, hogy apró kislányán, aki fél kiló sincs, múlik ezentúl minden. Dorka azonban megcsinálta.
Dorka 125 napot töltött a PIC osztályon
A következő hónapok nem voltak könnyűek a család számára. A nagy tesók nehezen értették, hová tűnt anya, és miért nem találkozhatnak Dorkával. A közösség és a család azonban összefogott, mindenki ott segített, ahol csak tudott. Pár nappal később Esztert hazaengedték, Dorkának azonban még több mint négy hónapot a koraszülött intenzív osztályon kellett töltenie. Csak a szülők látogathatták, de volt, hogy ők sem mertek bemenni hozzá, amikor betegek voltak otthon a gyerekek. Eszter szeptember elején tarthatta először karjában kislányát. December közepén, épp még karácsony előtt Dorka azonban hazatérhetett.
A tesók borzasztóan örültek Dorkának. Szerintem - bár nem mondták igazán ki - de ők is ugyanúgy aggódtak velünk. Amikor hazahoztuk mindenkinek az volt az első kérdése, hogy megfoghatja-e? Szülőként nagyon megható és felemelő érzés volt ezt látni”
- fűzte hozzá Eszter.
A szülők ezután túlélő üzemmódba kapcsoltak: voltak napok, amikor először csak az este folyamán tudtak egymással pár szót váltani, annyi volt napközben a tennivaló.
A szülők mostanra jutottak el oda, hogy a kezdeti stresszből felocsúdtak és végre megnyugodhatnak. Ez azonban időbe tellett és hatalmas szerepe volt benne a családnak és a kórház szakembereinek, akik a nehezebb napokon is tartották a lelket a szülőkben.
Ami minket húzott és lendített, az az, hogy azt láttuk, hogy a kislány küzd. Nekünk az volt a leges-legnagyobb erő, amiből tudtunk táplálkozni, hogy ha ő ezt odabent végig tudja csinálni, akkor nekünk kutya kötelességünk ott állni és bármit megtenni azért, hogy ő érezze azt, hogy mi szeretjük - akár egy inkubátoron keresztül is”
- fűzték hozzá a büszke szülők.
Ripost hírek
