Lovak és kutyák segítségével tanítják a gyerekeket Bükkábrányban

Amikor a szív és az akarat találkozik, ott kő kövön nem marad: Bükkábrányban egy maroknyi elszánt szakember és a helyi közösség olyat vitt véghez, amilyen még nem volt Magyarországon. Ez pedig nem más, mint az állatasszisztált pedagógia. 

Állatasszisztált pedagógia: lovak és kutyák segítik a gyerekeket az óvodában és iskolában

Itt a matekpéldát kiskutya hozza a hámjában, a stresszt pedig pónisimogatással gyógyítják. Ez a történet az önzetlenségről, az összefogásról, és arról a három emberről szól, akik nem vártak a csodára, hanem elkezdték megépíteni azt.

A „csöves kutyából” lett angyali tanársegéd

A bükkábrányi iskola udvarán nem mindennapi jelenet fogadja a gyerekeket. Stefánné Gulya Kinga, a lelkes pedagógus hű társával, Angie-vel érkezik az órára, aki egy erdőből mentett, egykor még hányatott sorsú kiskutya volt, ma már ő a bátor kutya, a gyerekek nagy kedvence. Amikor Kinga elhatározta, hogy Angie-t bevonja az oktatásba, a legkeményebb kritikákat kapta. Volt, aki azt kérdezte tőle:

De Kinga már akkor tudta, amit mások nem: Angie nagyon különleges és annyi hála lakozik benne, hogy mindenre képes lesz. Így is lett.

- meséli büszkén a gazdi.

A vizsga legnehezebb pillanataiban is a kettőjük közötti bizalom döntött. Amikor a vizsgabiztosok eldobták a májkrémet, ami igen csábító volt, hisz az  a kedvence, Angie kutyus a gazdájára nézett és mintha megértette volna, ha most nem eszi meg a májkrémet, valami sokkal jobbat kap: egy közös jövőt az iskolában. Ami persze sok jutalomfalattal is jár. Kinga tisztában van vele, hogy mennyire  komoly munka ez a négylábú kedvencének.

A gyógyulás útja a nyeregig 

Hok Andrea a program másik motorja. Őt saját élete és gyermekei küzdelme indított el ezen az úton, így került képbe az állatasszisztált terápia. Két sajátos nevelési igényű gyermeke van, akikkel évekig járt terápiáról terápiára, miközben az orvosok sötét jövőképet festettek eléjük.

- meséli Andi könnybe lábadt szemmel.

Saját gyerekei fejlődését látva határozta el: ezt az élményt minden bükkábrányi kicsinek meg kell kapnia. Andi nem állt meg a hazai képzéseknél: elszántságát bizonyítja, hogy nemrég egy holland egyetemen megszerzett egy nemzetközi lovasasszisztált coach és pedagógiai diplomát. Ez a végzettség Európa-szerte elismert és a legmodernebb módszereket ötvözi.  Célja, hogy Bükkábrány országos módszertani központtá váljon. Azt akarja, hogy a jövő tanítói itt lássák meg, mekkora ereje van az állatasszisztált pedagógiának.

- meséli büszkén Andi.

Az állat nem bírál: Itt mindenki egyenlő

Bükkábrányban a program lényege a feltétel nélküli elfogadás. A lovak és a kutyák számára teljesen mindegy, ki milyen diák, ki milyen tanuló. Az állat nem tesz különbséget a jegyek, a magatartás vagy a származás között. Ahogy a szakemberek fogalmaznak: a gyerekek ezeken a foglalkozásokon nem érzik „feladathelyzetben” magukat, ezért nincs bennük szorongás, több a sikerélményük, az állatok közelsége miatt pedig nyitottabbak mindenre. A kutya mindenkinek egyaránt engedelmeskedik. Ő nem tesz különbséget a jobb és a rosszabb tanulók között, a jobb magatartású és a rosszabb magatartású között, ő éppúgy szót fogad a hisztis Józsikának, mint a durcis Alizkának is, vagy a kitűnő tanuló Kittikének. Ugyanúgy dolgozik mindenkivel és ezáltal nincs méregetés egymás között, a gyerekek között sem. Igazából még össze is kovácsolja őket”- meséli a tapasztalatából Kinga.

A helyi óvodában is tartanak állatasszisztált órákat. A kicsik nagyon fogékonyak, szívesen és gyorsan tanulnak meg mindent az állatokon keresztül.

A visszajelzésekben konkrét példák is szerepelnek a változásról:

• A gyerekek és az állatok között mély érzelmi kötelék alakult ki.
• Az állatvédelemről tanultakat a mindennapjaikba is beépítették: otthon is felelősebben bánnak a háziállatokkal.
• A kis elsősök azóta könnyebben tanulnak olvasni és szívesebben vesznek a kezükbe könyveket.
•  Az 5. osztályosok is újra elkezdenek olvasni. 
•  A kamaszodó gyerekeknél a fő cél a konfliktusok csökkentése volt, megtanultak közösen dolgozni.
•  Leszámoltak a félelmeikkel, és átlépték a saját határaikat. 
• Az állatokkal a gyermekek bizalmon alapuló, jó kapcsolatot alakítottak ki.

Amikor a félelmetes ló a legjobb baráttá vált

Volt a programban egy kisfiú, aki az első órákon még az iskola kerítéséig sem mert bemenni, ha látta, hogy a lovak a pályán vannak. Számára egy ló nem barátságos állat, hanem egy félelmetes, hatalmas óriás volt. Andi nem sürgette, csak hagyta, hogy távolról figyeljen. Aztán jött a fordulat: az egyik foglalkozáson a gyerekeknek „titkokat” kellett suttogniuk a lovak fülébe. A kisfiú látta, ahogy a hatalmas állat lehajtja a fejét a társaihoz, és türelmesen vár. A kíváncsiság végül legyőzte a félelmet. Remegő kézzel, de odalépett, és megsimogatta a ló puha orrát. Az óra végén már ő vezette büszkén a pónit, és azóta minden csütörtökön ő érkezik elsőként a pályára. Leküzdötte a félelmét és azóta kifejezetten várja ezeket a foglalkozásokat.

Angie kutyus bírta szóra az elnémult kisdiákot

Az egyik tanórán egy kislánynak kellett volna felolvasnia a házi feladatát az osztály előtt, de a szorongástól gombóc nőtt a torkában, és egy árva hang sem jött ki a száján. A többiek csendben figyeltek, vártak. Ekkor Kinga halkan jelt adott Angie-nek. A kutyus odasétált a kislányhoz és egyszerűen ráfektette a fejét a lábára, majd hatalmas, barna szemeivel biztatóan ránézett. A kislány keze önkéntelenül Angie füléhez tévedt, elkezdte simogatni, és a feszültség abban a pillanatban elszállt. Már nem az osztálynak olvasott, hanem csak Angie-nek. Mintha minden megszűnt volna körülötte és csak ő lett volna a teremben a kutyussal. Mire a szöveg végére ért, az egész osztály tapsolt, ő pedig sugárzó arccal ölelte át a négylábú tanársegédet;. Angie-nek nem kellett beszélnie, csak éreztette a kislánnyal, hogy „Itt vagyok veled, sikerülni fog.”  

Pár hét alatt épült fel az álom 

A projekt sebessége és az összefogás ereje példátlan volt. Az önkormányzat által felajánlott területen, vállalkozók és önkéntesek nagylelkű munkájának köszönhetően készült el a lovaspálya. Volt, aki anyaggal, volt, aki munkával, géppel vagy pénzbeli felajánlással segített. A komplett, 25x20 méteres közösségi lovaspálya az iskola területén mindössze 2 hét alatt épült meg a tervezéstől a megvalósításig.

Szorongás helyett sikerélmény

A visszajelzések az első és ötödik osztályosoknál is magukért beszélnek. A lovas foglalkozásokon a gyerekek nem érzik „feladathelyzetben” magukat, ezért több a sikerélményük és nem szoronganak.

- emeli ki Vukovich Ákos, aki az állatasszisztált pedagógiai projekt menedzsereként segíti a kezdeményezést. Amikor megérkezik Angie és Mázli kutyus, vagy a pónik, Drazsé és Bóbita, vagy akár Jázmin és Johara, az  arab kancák, megáll az idő az iskolában. A gyerekek megtanulják az állatvédelmet, a felelős tartást, és ami a legfontosabb: a feltétel nélküli szeretetet, amelyet a lovak és kutyák képesek mutatni felénk.

Bükkábrány, a jövő központja

Vukovich Ákos, a projekt koordinátora szerint a cél remélhetőleg nem áll meg Bükkábrány határainál. Egy olyan modellt akarnak bemutatni, amely alapja lehet a módszer országos bevezetésének.

- meséli Ákos.

A cél nemes és világos: elérni, hogy minél több iskolában és óvodában kapjanak lehetőséget a gyerekek a ló- és kutyaasszisztált foglalkozásokra. Bükkábrány bebizonyította, hogy nem kell várni a csodára, elég egy elszánt csapat, egy támogató közösség és a négylábú tanársegédek szeretete és rengeteg gyereknek pozitív irányban változna meg a tanuláshoz való hozzáállása és akár az élete.