Téli társasági élet: így korcsolyáztak régen Budapesten - Galéria

A korcsolyázás, mint szervezett téli sport és társasági esemény, a 19. század második felében vált népszerűvé Magyarországon, Budapesten pedig a Városligeti Műjégpálya megalapításával vált igazán tömegessé. Vasárnap ismét megrendezik a Magyar Korcsolyázás Napját a Városligeti Műjégpályán. Február 22-ére pedig nem véletlenül esett a választás, hiszen ezen a napon emlékezünk vissza Magyarország első téli olimpiai aranyérmének évfordulójáról. A neves nap a Liu testvérek, Knoch Viktor és Burján Csaba neveihez fűződik. 

Városligeti Műjégpálya – a korcsolyázás központja

A korcsolya fellendülése 1860-as évekre vezethető vissza. A szervezett korcsolyázást pedig dr. Kresz Géza kezdeményezésére alapított Pesti Korcsolyázó Egylet kezdte meg, 1869. december 2-án. Nem sokkal később, 1870. január végén megnyitotta kapuit a Városligeti Műjégpálya, ahol Rudolf osztrák-magyar trónörökös is jelen volt. A jégpálya technikailag is folyamatosan fejlődött: 1902-re betonozott medret kapott, majd 1926-ban elkészült az Európában az elsők között számon tartott, gépi hűtéssel ellátott műjégpálya. Az esti korcsolyázást elektromos világítás tette lehetővé, ami tovább növelte a népszerűséget. 1895-ben már Európa-bajnokságot rendeztek itt, és a Budapesti Korcsolyázó Egylet az International Skating Union alapító tagjai közé tartozott. 

Az 1900-as évek elején a korcsolyázás a legnépszerűbb téli szórakozásnak számított. A Városligeti-tavon több mint 7200 egyesületi tag csúszott a jégen, miközben zene, fáklyás bemutatók és elegáns téli viseletek tették különlegessé az estéket. 

A Városligeti Műjégpályán túl

Pesten más helyszínek is otthont adtak ennek a közkedvelt téli sportnak. A Szabadság tér mellett, a mai Olimpia park területén lévő 1920-as években megnyílt Palatinus jégpálya is várta a korcsolyázókat a gyönyörű panorámájával. A pesti oldalon, a Horváth Mihály tér ma is működő jégpályájától nem messze, a Harminckettesek tere is egy korcsolya központtá vált. A második világháborút követően a használhatatlan dohányraktár helyén nyáron sportolási lehetőségeket biztosítottak, télen pedig korcsolyapályaként működött. Sajnos nem hosszú ideig szolgálta a sportolni vágyókat, hiszen az 1950-es évek végén lakóépületek építése kezdődött a területen. 

Említésre méltó az Orczy-kert is, ahol már a 19. század végén rendszeresen korcsolyáztak a befagyott tavon. A környék lakói mellett a Ludovika Akadémia tisztjei is szívesen látogatták a helyszínt.

De a város budai oldala is gazdag élményeket nyújtott a téli sport kedvelőinek. A jégsport a Városmajor környékén is korán megjelent: már azelőtt készültek feljegyzések a helyi korcsolyázókról, hogy a környéken templom vagy teniszpálya épült volna. A Jézus Szíve-templom szomszédságában pedig egy időben a gyermekek oktatása is zajlott a jégen. A mai Széll Kálmán tér helyén már 1895-ben hivatalosan is megnyílt egy budai jégpálya, nem sokkal a Budai Korcsolyázó Egylet megalakulása után. A tér akkoriban hatalmas, gazdagon díszített korcsolyacsarnokáról volt ismert, és hamar a budai társasági élet egyik kedvelt központjává vált. A korcsolyázás azonban már jóval korábban jelen volt a területen: az újságok tanúsága szerint a Városligeti Műjégpálya 1870-es megnyitását követően, 1874 telén már a még beépítetlen, eső és talajvíz által elárasztott, majd befagyott területen is korcsolyáztak. Néhány évvel később, 1880-ban a Budai Polgári Kör szervezésében rendeztek itt jeges mulatságokat az egykori téglaégető helyén. Az 1930-as évek végére a tér teljesen átalakult, és a hajdani, népszerű budai jégpálya mára már csak fényképeken és visszaemlékezésekben él.

Mindez jól mutatja, hogy a korcsolyázás nem csupán sport, hanem társadalmi esemény is volt Budapesten: a főváros számos pontján alakultak ki kisebb-nagyobb jégpályák, amelyek a téli hónapokban a közösségi élet fontos színtereivé váltak. A jégkorcsolyázás központjának számító pálya idén is nagy ünnepséggel várja vasárnap az érdeklődőket.