
"Elolvad, de örök nyomot hagy” – jégszobrokkal hódít a magyar világbajnok
A láncfűrésszel táncoló, villámgyors alkotó, M. Tóth Zsolt ismét nagyot álmodott: a 10. nemzetközi jégszobrász versenyt társszervezőként és zsűritagként is jegyzi, miközben látványshow-val szórakoztatja a közönséget. A jégszobrászat ma már igazi művészetnek számít.
Január 17–18-án rendezik meg a 10. nemzetközi jégszobrász versenyt a Magas-Tátrában, Szlovákiában. A verseny mára rangos nemzetközi találkozóvá nőtte ki magát, de az egész egy egészen hétköznapi helyzetből indult. A kerámia készítés helyét átvette a jégszobrászat, és van olyan verseny, ahol már Zsolt dönti el, ki a legjobb.

A jégszobrászat az egyik legszebb múlandó alkotásokat felvonultató művészeti ág
Zsolt eredetileg keramikus, de egy pillanat alatt váltania kellett: a forró kemencét cserélte fel a hideg jégre.
A kilencvenes években a kerámia teli lett tömegcikkel, kínai árukkal, kelet-európai importtal. Éreztem, hogy váltani kell. A fordulópont 1998-ban jött el, amikor egy ismerősöm arra kért, hogy készítsek formát egy jégszoborhoz. Mondtam neki, hogy a gumiforma drága, inkább megfaragom a szobrokat én magam. Így indult a karrierem, 2000-ben már Graz-ban voltam, ahonnan egy világversenyről elhoztuk a közönségdíjat
- meséli Zsolt.

Zsolt korábban rendezvényekre készített látványos, kisebb jégszobrokat, így ismerte meg Marek Bérest, aki meglátta, mire képes Zsolt a jéggel. Közösen eldöntötték, hogy Zsolt munkáit Szlovákiában is meg kell mutatni az ottani közönségnek. A közös munka beindult, Zsolt pedig láncfűrészes jégfaragó show-ját is több alkalommal elvitte a szomszédos országba.
Dolgoztunk együtt, ment a közös ötletelés, és egyszer, amikor a Lomnici részre mentünk felvetődött, hogy milyen jó lenne versenyt szervezni ott. A helyszín a nemzetközi verseny után kiáltott szinte. Így indult, és azóta is dübörög a jégszobrász verseny Szlovákiában
- mondja Zsolt.

„A téma bármi lehet, kihívásnak fogok fel mindent”
Zsolt elmesélte, hogy nagyon szerette például a vallási témát, amit Szerbiában egy versenyen kapott, ott egy biblikus jelenetben Józsefet ábrázolta egy satupadnál.
Nagyon élő, érzelmes lett a jégszobor. Elolvadt nyilván egy idő után, a szobrok természetesen nem maradandók, de ez nem probléma. Hiszen, ha fából vagy kőből faragnék, azt sem látnám minden nap, csak képen. Én nem a múltba tekintek sosem, a következő kihívás visz előre. Sokszor még be sem fejezek egy munkát, már a következő jár a fejemben
- meséli a mester.

A jégfaragáshoz használt szerszámok rendkívül változatosak. A munka általában láncfűrésszel indul, de minden alkotó a saját stílusához igazítja az eszközeit.
Ma már amerikai technikát is használok: egy elektromos marót, ami olyan, mint egy nagy fogkefe, marófejjel a végén. Az oroszok inkább vésőznek, tőlük is tanultam. A két technikát ötvözve készítem a jégszobrokat ma már de, ha látok egy jó kést, megveszem, hátha kell valamire.
- vallja be Zsolt.

A mostani két napos versenyen 10 csapat indul, csapatonként két művésszel. Előre beadott tervek alapján választják ki a szereplőket, akik a helyszínen 8 jégtömbből készítik el fantasztikus alkotásaikat. Magyarországot idén Gáborecz István és Páva Miklós képviseli. Zsolt ezúttal zsűritag, de természetesen nem marad show nélkül: látványfaragást mutat be zenére, teljes koreográfiával. A kollégái csak „Musztángnak” hívják, mert hihetetlenül gyors, hatékony, és sosem vesztegeti az időt. Annyira nem, hogy a verseny után sem áll meg: két hét múlva már Németországban épít homokszobrot.






