Szerelemre vágyik a Dunhenne-es Rostás és Csorbás Dávid: "Nem a korlátaink határoznak meg minket, hanem az, ahogyan élünk"
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a RipostKét fiatal, akiket ugyanaz a ritka betegség köti össze. Rostás Dávid és Csorbás Dávid a Duchenne-féle izomsorvadással élnek, ágyhoz kötve, lélegeztetőgépen. Rostás Dávid most a Ripost segítségét kérte, hogy megtalálják az igaz szerelmet, mert a vágy és a kapcsolódás nem ismer határokat.
Csorbás Dávid korábban már rátalált a szerelemre a sajtó segítségével, ám most úgy hírlik, a fiatal újra párt szeretne magának találni. Rostás Dávidnak viszont még nem volt barátnője, és most ő is úgy döntött, hogy a médiához fordul segítségért. Mindkét fiú, akik Duchenne-féle izomsorvadással élnek, nyitott szívvel keresik életük párját. Most megmutatjuk a részleteket a két fiatal fiú szerelmi életéről.
A Duchenne-szindróma ellenére Dávid pozitív
Két fiatal férfi, ugyanaz a betegség és ugyanaz a vágy: megtalálni az igaz szerelmet. Rostás Dávid és Csorbás Dávid a Duchenne-féle izomsorvadással élnek, egy ritka genetikai betegséggel, amely fokozatosan bénítja le az izmokat. Húszas éveik elején járnak, és mindketten elveszítették a mozgás lehetőségét. A két Dávid ágyhoz kötve, lélegeztetőgépen él, beszélni már nem tudnak. Mégis kapcsolatban állnak a külvilággal: ujjaik hegyével írják be gondolataikat a telefonba vagy a számítógépbe, megosztva érzéseiket és mindennapjaikat. Azonban keresik a nagy őt! Nem a sajnálat vezeti őket, hanem a remény, a vágy és a valódi emberi kapcsolódás, hogy megtalálják azt a különleges valakit, aki a szívüket látja, nem a korlátaikat.
Rostás Dávidot és Csorbás Dávidot nem a betegség határozza meg. Az internet és a digitális világ segítségével kapcsolatban állnak a külvilággal, gondolataikat szabadon meg tudják osztani, így azt is megtudhattuk, hogy keresik a nagy szerelmet.
Mindketten a kreativitásukkal, írásaikkal próbálják elérni, hogy az érzelmek, az álmok és a vágyak ne maradjanak el, csak mert a test korlátozott. Rostás Dávid így fogalmaz:
Hiszem, hogy nincsenek határai sem az emberi léleknek, sem a szerelemnek. Nem a korlátaink határoznak meg minket, hanem az, ahogyan élünk és kapcsolódunk. Őszinte, szeretetteljes, nyitott szívű társat keresek, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok – nem sajnálatra, hanem valódi érzelmi jelenlétre.
– osztja meg Rostás Dávid gondolatait a Riposttal, majd megosztotta a nagy Ő-nek írt versét:
Olyan szerelmet keresek,
ami nem kérdez rá először a testre,
hanem megáll egy pillanatra a lelkemnél.
Ami nem sajnál, nem javítani akar,
csak jelen lenni
mint egy csillag az égen:
nem segít, de mutatja az irányt.
– írja Rostás Dávid versében.
Itt a kórházban, az ágyamon átsütött a nap. Otthon ez nem történik meg. Itt viszont rám talált a fény. És ez számomra üzenet volt. Jel. Hogy a szerelem újra engem is megtalálhat
– osztotta meg korábban Csorbás Dávid is a szerelem körüli gondolatait.
Rostás és Csorbás Dávid története azt üzeni, hogy a szerelem nem ismer fizikai határokat. A test korlátai nem állíthatják meg a vágyat, a reményt és a valódi kapcsolódás erejét. Ebben rejlik az üzenet: a szív mindig megtalálhatja a maga otthonát.
