INSIDER
„Én lettem a sztrókanyu, mondtam azért, hogy na ne” – Kiss Judit megállíthatatlan mások segítésében
Kiss Judit pszichológus, rehabilitációs szaktanácsadó és az Érbetegek Rehabilitációja Alapítvány kuratóriumi elnöke több mint huszonhét éve dolgozik a sztrók-, koponya- és mozgássérültek gyógyításán. Elmesélte mi viszi őt előre csaknem három évtizedes pályáján, elképesztő energiával és erővel támogatja a súlyosan sérült betegeket! Így lett Judit a sztrók betegek édesanyja!
A Bajcsy-Zsilinszky Kórház Stroke Beteg Szervezetének vezetője, Kiss Judit olyan hivatást választott magának, amelyben a szakmai tudás, az empátia és az emberi tartás nap mint nap próbára van téve: ő az, aki nemcsak a gyógyulás útjára segíti a sztrókon átesett betegeket, hanem hitet, erőt és új életcélt is ad azoknak, akik egyik pillanatról a másikra veszítették el önállóságukat.
„Így lettem én a sztrókanyu” – Judit minden nap csodát tesz
Judit vezetőként nap mint nap találkozik súlyos állapotban lévő emberekkel, olyanokkal, akiknek életkedvét, mozgását, önbizalmát kell újraépíteni, hiszen elveszítették a mozgás vagy egyéb képességüket. A szakember nemcsak a rehabilitációs folyamatot irányítja, hanem közösséget is épít. Hetente találkoznak a sztrók klub tagjai, ahol több mint ezren tartják egymással a kapcsolatot.
Nagy dolog számomra, hogy a mozgássérülteket rá tudom venni a fejlődésre. Minden nap találkozom olyan betegekkel, akik mélyen meghatnak. Pár héttel ezelőtt sikerült elérnem, hogy csaknem 100 mozgássérült elinduljon futni – ezek az apró sikerek óriási erőt adnak nekem, és motiválnak a munkámban. Mondták is, hogy akkor lesz baj, ha már nem találok ki valami újat. Lehetett volna az oviban a Duracell-nyuszi is a jelem
– meséli Judit arról az eseményről, amelyről a Metropol is beszámolt, és ahol mozgássérültek döntöttek rekordot Kőbányán.
Mi olyan embereket mozdítunk ki a bezárkózásból, akik nagyon rossz állapotban vannak, és ez óriási dicsőség számunkra. Ez az az erő, ami nap mint nap lendületet ad nekünk. Jön a vak, jön a műtét előtt álló, jön mindenki – az atyaúristen is –, és mi segítünk. Ez sok erőt és folyamatos kitartást igényel. Amióta elültettük a mozgássérültek fáját, szakmailag is elfogadnak minket, ami nagyon fontos, hiszen így más szervezetekkel együtt még több mozgásra és motiválásra vagyunk képesek
– teszi hozzá Judit.
A programok során gyakran hívnak terápiás kutyákat is, különleges támogatást nyújtva a betegeknek. Kiss Judit számára a rehabilitáció nemcsak munka, hanem életforma. A szülei is idősek, 80 és 84 évesek, és mindketten neurológiai problémákkal küzdenek, így Judit számára a segítségnyújtás nemcsak hivatás, hanem személyes kötelesség is.
Ez 24 órás ügyelet, végigkíséri az életemet. Próbálunk innovatívak maradni a sztrók rehabilitáció terén. Én akkoriban kaptam volna egy amerikai állást, Bécsben éltem, de muszáj volt hazajönnöm. Most már tudom, hogy jól döntöttem
– meséli Judit.
A szakember őszintén beszél arról is, hogy nem lehet mindig elnéző az ember, és néha valóban keménynek kell lenni ahhoz, hogy ezek az emberek ne veszítsék el önmagukat.
Én hozzám nem lehet koszos kézzel jönni vagy mackónadrágban. Aki tud tenni magáért, az igenis tegyen! Ezt még a súlyosan sérültektől is elvárom. Az elején sokan morognak, de fél óra után rájönnek, hogy igazam van. Ameddig a mamut meg a hamut másként mondjuk, addig igenis gondoskodjunk magunkról, és lehetőleg a jövőnkről is. Szeretettel és következetesen kell hozzájuk állni – pont, mint a gyerekekhez
– mondja nevetve, s hozzáteszi: „a betegek már «sztrókanyuként» emlegetnek.”
Judit hite szerint az igazi rehabilitáció nemcsak a test, hanem a lélek gyógyítását is jelenti. Az általa szervezett programokon, mint a „fogyatékossággal élők fájának” elültetése az összefogás és az elfogadás áll a középpontban.
Minden közösségi megmozdulás óriási erőfeszítést igényel, tulajdonképpen minden nehéz, de mindent megteszek azért, hogy a rendezvényeink megvalósuljanak. Nem szabad feladni, hiszen a sztrók rehabilitáció rendkívül fontos. Több ilyen beteg van, mint gondolnánk! Van egy afáziás páciensem, akinek sikerült munkát szereznem Budapesten. Másokért gyűjtést szervezek, és ez az energia visz előre, inspirál. Közel 25 éve dolgozom a szakmában. Szeretem az innovatív megoldásokat, ha valami újat nem találok ki, az lenne a baj. De ha kitalálom, meg is valósítom, mert ilyen az élet
– mondja hatalmas lendülettel Kiss Judit, aki valóban élő példája egy kivételes szakembernek.
Érdekel még hasonló történet? Nézd meg videón!
Ripost hírek
