
Magyar felfedezés: új módszert találtak a sztrók kezelésére
Az emberi agyban is előforduló pszichoaktív molekula jelenthet segítséget az agyvérzéses betegeknek. A magyar felfedezés új kezelési lehetőséggel kecsegtet a sztrók kezelésében. Az állatkísérletek biztatóak.
Egy természetes, az emberi agyban is jelen lévő pszichoaktív molekula, a dimetiltriptamin (DMT) biztató hatást mutatott a sztrók okozta károsodások mérséklésében. Állatkísérletekben csökkent az agyi infarktus térfogata és az ödéma, sejttenyészetekben pedig helyreálltak a sérült védelmi mechanizmusok. A kutatást a HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközpont Biofizikai Intézete és a Semmelweis Egyetem Városmajori Klinikája végezte, az eredményeket a rangos szaklap, a Science Advances közölte.

Miért fontos ez a sztrók kezelésében?
A sztrók kezelésében ma is szűk az időablak és kevés a célzott lehetőség. A DMT két fronton hatott. Egyrészt védte, majd helyreállította a vér-agy gát szerkezetét és működését – ez az a biológiai „határzár”, amely normálisan kiszűri a nem kívánatos anyagokat a vérből, mielőtt az az agyba jut. Másrészt gyulladáscsökkentő mechanizmust indított: a Sigma-1 receptor közvetítésével gátolta a gyulladásos citokinek termelődését az agyban. A kezelés a sejtek működését is javította, ami kulcs az idegszövet egyensúlyához.

A tanulmány két szerzője László Marcell és Vigh Judit kimutatta, hogy a DMT-kezelés a sejttenyészetes és az állatmodell-kísérletekben helyreállította a károsodott vér-agy gát szerkezetét és érdemben csökkentette a szöveti duzzanatot, az ödémát. A szegedi társszerzők az SZBK Biológiai Barrierek Kutatócsoportjából érkeztek. Fontos megjegyezni, hogy a DMT-alapú megközelítés nem kiváltja, hanem kiegészítheti a meglévő terápiás eljárásokat – komplex, többpontú védelemmel.

A mostani eredmények még csak a klinikai kísérleteket megelőző fázisnak tekinthetők. Külföldön már elkezdődtek a klinikai vizsgálatok, de a rutin orvosi alkalmazásig hosszú az út. Mivel a DMT pszichoaktív hatású, ezért a dózis, az adagolás módja és a megfelelő betegkiválasztás kulcskérdés lesz; a hosszú távú hatások feltárása jelenleg is zajlik.
A molekula két kulcstengelyen – a vér-agy gát megerősítésén és a gyulladás lefékezésén – keresztül egyszerre célozza a sztrók következményeit. Ha a klinikai vizsgálatok is megerősítik az eddig tapasztalt előnyöket, a kezelési paletta egy új, kombinálható lehetőséggel bővülhet, amely túlmutat a jelenlegi rutinon, és jobb esélyt adhat a betegeknek a felépülésre.






