INSIDER
„Ötéves voltam, amikor édesanyám leukémiában elhunyt" - nemcsak menti a leukémiás cicákat, festi is a sziluettjüket
Veronika ma már Magyarország egyik legelkötelezettebb macskamentője. A megmentett állatok energiáját is megörökíti festményeken. Története a macskamentés kezdeteiről egyszerre megható, misztikus és inspiráló!
Gyermekkori veszteség, egy találkozás, és megmagyarázhatatlan érzékenység formálták Veronika életútját, aki ma már a leukémiás, AIDS-es és gyógyíthatatlan beteg macskák csendes, elkötelezett megmentője. Számára az állatmentés több mint segítségnyújtás: gyászfeldolgozás, művészi kifejezés és párbeszéd. A macska-ember kapcsolatnak ezen formája nagyon különleges!
Varázslatos macska sziluett
Veronika már gyermekkorában megtapasztalta, milyen, amikor az elmúlás örökre megváltoztatja az ember életét. A gyász, amit akkoriban még szavak nélkül hordozott magában, éveken át elkísérte. Egy napon azonban egy különös találkozás új irányt adott az életének, egy beteg macska jelent meg a kertjében.
Ötéves voltam, amikor anyám meghalt, a leukémia vitte el. A fájdalom azóta is bennem él. Az apám és a mostohaanyám gyakran kezet emelt rám. Nehéz gyermekkorom volt. Akkor még nem tudtam, hová vezet ez az egész. Csak évekkel később értettem meg.
– meséli Czapáry Veronika.
Az évek során sokféle úton kereste önmagát, készített ékszereket, járt terápiás csoportokba, de igazán akkor talált rá a küldetésére, amikor megjelent előtte Kormi, egy haldokló fekete kismacska.
2014 nyarán egy sovány, koszos, súlyosan beteg fekete cica tűnt fel a teraszomon. Nyávogott, mintha segítségért könyörgött volna. Kiderült, hogy FeLV-pozitív, vagyis leukózisos. Az állatorvos azt javasolta, altassuk el, fertőző, és nincs esélye. De nem volt szívem hozzá. Kormi dorombolt, bújt, akart élni. Még ebben az állapotban is képes volt szeretetet adni és kérni.
- mesélte Veronika, a leukémiás állatok megmentésének kezdetéről.
Ez a találkozás volt a kezdet. Kormi csodával határos módon jobban lett, és még három boldog évet élt, aztán megjelent a kertjében Peti, aki dupla pozitív, azaz leuzisos és macska-aidses is volt. Ő lett a Czapáry Macskaház szimbóluma.
Kormi megmutatta, hogy minden élet számít. Akkor döntöttem el végleg: ezekért a cicákért fogok harcolni. És csak később esett le: ugyanaz a betegség, ami elvette tőlem az anyámat, most új értelmet kapott az életemben
-tette hozzá.
Veronika azóta tucatnyi gyógyíthatatlan beteg, főként leukémiás cicának adott második esélyt, vagy legalább békés, szeretetteli búcsút. Munkája nem csupán fizikai ápolás: ő hisz a láthatatlan kapcsolatokban is.
Érzem a cicák lelkiállapotát, a sérüléseiket, nem csak testileg, hanem lelkileg is. És látom azt is, hogyan változnak meg, amikor szeretetet kapnak. A macska vizuálisan annyira szép forma, hogy először a körvonalaikat kezdtem el megrajzolni, majd monotípiás képzőművészeti technikával a sziluettjeiket, végül akvarell, akril és olajképben is megfestettem őket.
– magyarázza.
Az évek során ezek az élmények festmények formájában is megszülettek. Czapáry absztrakt és valóságű képein megjelennek a macskák sziluettjei, a mozdulat, a pillanat, amelyben megragad egy érzést, fájdalmat, elfogadást, csendes reményt. Képei gyakran mély érzelmeket váltanak ki.
Hiszek abban, hogy a macskák különleges lények. A vonalaik, az aurájuk, van bennük valami örökkévaló. A festményeim ezeket a pillanatokat próbálják megőrizni. Egy mozdulatot, egy árnyékot, ami örökre bevésődik a tudatba.
-teszi hozzá.
Czapáry Veronika nem csupán fest, hanem számon tartott író is, a Pécsi Tudományegyetemen végzett magyar szakon. Két szépirodalmi regénye jelent meg: „Anya kacag” és a „Megszámolt babák” címmel. Kiállításain a képek mellé sokszor történeteket is társít. Elmeséli az adott macska életét és azt a láthatatlan kapcsolatot, amely kettejük között kialakult.
Ezek nem egyszerű állatmentések. Ezek párbeszédek. A gyásszal, a halállal, a cicák tanítottak meg szeretni és kapcsolódni a külvilághoz
-mondja. Ahogyan Morafková Laura, mondta az Echoes című csoportos kiállításon Czapáry képeiről: „Czapáry Veronika alkotásaiban a macska metaforáján keresztül járja körül az ember-állat kapcsolatot és az identitás kérdését. A macskák, mint sokarcú lények a maszkok mögött rejlő változékony identitást szimbolizálják műveiben.”
Jelenleg könyvet ír „Így lettem macskamentő” címmel, különös, néha megmagyarázhatatlan élményeiről, a gyógyításról, a halálhoz fűződő viszonyáról, és az állatok iránti mély szeretetéről, amely új életet adott neki. Veronika nem szokványos állatmentő, ahogy nem mondható szokványos művésznek sem. Egy kisgyermekkori veszteség-traumából nőtt ki az a küldetés, amely ma már sok macska életét menti meg, és még több ember szívét érinti meg.
Aki egyszer elveszít valakit, az mindig keresni fogja a kapcsolatot a túloldallal. Én ezeket a kapcsolatokat a macskákon keresztül kaptam vissza. Ők segítettek nekem. Most én segítek nekik.
-zárja gondolatait. Ha szeretnél segíteni, hogy Veronika a küldetését beteljesíthesse és még több cicát menthessen meg, itt tudsz adományozni a Czapáry Macskaház Közhasznú Alapítványnak. Czapáry festményeit ITT tudod elérni.
Érdekel még különleges jelenség? Nézd meg videóban!
Ripost hírek
