Minden, amit tudnod kell a hét év múlva érkező bolygógyilkos aszteroidáról!

A 2024 YR4 aszteroida először 2024 decemberében került a figyelem középpontjába, amikor a NASA pontosan észlelte a Föld felé tartó égitestet. Ezen kezdeti számítások szerint pedig az aszteroida átmérője 40 és 90 méter közötti, és 2032-ben lesz alkalmunk megtekinteni. 

Mennyi a becsapódás valószínűsége?  

A becsapódás valószínűsége változó volt az elmúlt hónapokban. A kezdeti becslések szerint a 2024 YR4 aszteroida becsapódásának esélye elenyésző, mindössze 1,2% volt, ami azóta 3,1%-ra emelkedett - majd ismét lecsökkent. Ezek a változó adatok pedig arra utalnak, hogy még nem tudjuk pontosan kiszámítani a becsapódás mértékét. 

Hova csapódna be egyáltalán?  

A lehetséges becsapódási zóna Dél-Amerika északi részétől az Atlanti-óceánon át a Szahara déli területein és az Arab-félsziget, valamint India és Kína déli részén keresztül egészen a Csendes-óceánig terjedne. Ez azért is problémás, mert ezek az érintett övezetek elég sűrűn lakottak. Továbbá, ha az aszteroida az óceánba csapódna, akkor az hatalmas szökőárakat eredményezne.  

Mi történne, ha becsapódna? 

Az aszteroida becsapódásának következtében, hatalmas pusztítások érnék a Földünket.  

Képzeld el, hogy becsapódna az aszteroida. A robbanásának ereje mintegy 8 megatonna TNT-nek felelne meg, ami 15-ször nagyobb, mint a Hirosimára ledobott atombomba ereje. Továbbá, a becsapódás epicentrumától számított 18 km-es sugarú körben teljes pusztítást végezne, hasonlóan az 1908-as tunguszkai eseményhez. Ha pedig az aszteroida az óceánba csapódna, azzal hatalmas szökőárakat idézhetne elő, amelyek eláraszthatnák a part menti területeket, és egész városokat öntene el a víz. 

Mit jósolnak jelenleg?  

A jelenlegi helyzetben, a kutatók azt is felvetették, hogy az aszteroida mozgásából számítva, lehetséges hogy inkább a Holdba csapódna be az aszteroida. Bár ennek az esélye is tovább csökken minden megfigyelések alkalmával. Bár a 2024 YR4 aszteroida kezdetben némi aggodalomra adhatott okot, de mostanra a folyamatos megfigyelések és pontosítások révén kiderült, hogy talán már nem jelenthet valós veszélyt a Földre, és ránk nézve.