tóth gabi
Szívbemarkoló titkot árult el Galamb Alex családja. Az ország kedvenc roma pékjének édesanyja évekkel ezelőtt kénytelen volt lemondani a legkisebb lányáról, ám szeretné felvenni a kapcsolatot a gyermekével. Ebben természetesen a nyomorból kitört fia is támogatja.
Élete legfájdalmasabb titkába avatta be munkatársunkat Galamb Alex és az édesanyja. Az ország kedvenc roma pékje még iskolás korában, saját elhatározásból kérte a felvételét a miskolci gyermekvárosba, mert Mónika nem nem tudta ellátni a szülői feladatait, miután megözvegyült. Az akkoriban még bukdácsoló fiú ezzel új esélyt kapott a boldogulásra, és élt is a lehetőséggel. Megszerezte a pék-cukrász képesítést, leérettségizett, elvégezte a technikumot, most pedig egyetemre jár tanító szakra. A fiatal, ma már háromgyermekes családapa akkor vált ismertté, amikor a pandémia idején összegyűjtötte a falujában lakó, szegény gyerekeket, és sütőszakkört szervezett nekik. Később létrehozta a Sütni Jó Alapítványt, amit ma már cégek és magánszemélyek is támogatnak. Alex egy valódi példakép, mert megmutatja a roma és a nem roma gyerekeknek, hogy kellő kitartással van kiút a nyomorból.
Alex eddig négy testvéréről beszélt, ám most az édesanyjával egyetértésben úgy döntött, hogy elárulja: évekkel az édesapja halála után egy másik férfitől az édesanyja életet adott egy kislánynak, aki négyéves korában kiszakadt az életükből.
"Szeretnénk megtalálni, de a szívünk mélyén érezzük, hogy erre alig van remény. Jó lenne, ha megölelhetném, de tulajdonképpen azt sem tudjuk, hogy jelenleg kivel él. Lehet, hogy nevelő- vagy örökbe fogadó szülőkhöz került, akik a nevét is megváltoztatták" – mondta a Ripostnak Alex, majd átadta a szót az édesanyjának. Mónika egy darabig szótlanul ült, ujjával elmorzsolt néhány könnycseppet, kezébe temette az arcát, majd beszélni kezdett:
A kislányomnak, Virginiának 2014 áprilisában adtam életet. A kórházból hazahoztam Hernádnémetibe, bár eleinte én sem tudtam, hogy mi lesz velünk. Együtt laktunk az unokáimmal, a gyermekeim gyermekeivel, és rájöttem, hogy a többiek nem szeretik a babát. Kénytelen voltam én alkalmazkodni hozzájuk, mert nem volt hova mennem
– mesélte Mónika, és hozzátette, előfordult, hogy a kis Virginiát a többiek bántalmazták.
Sokszor el akartam jönni, de nem tudtam egyedül eljönni a kislányommal, mert rossz volt a fülem és a szemem is, Alex néha meglátogatott bennünket, és látta, hogy a helyzet nem megfelelő. Ő igyekezett nekünk segíteni. A problémát jelezte a gyámügyeseknek, akiknek azt mondtam, jó lenne, ha a gyermekem jó helyre kerülne
– idézte fel a múlt borzalmait Mónika, és hozzátette: a gyermek apja Virginiát nem akarta vállalni, és mikor megtudta, hogy az asszony áldott állapotba került, elhagyta.
Végül eljött az ideje, hogy aláírjam a hivatalos papírokat. Virginiát el kellett vinnem a hernádkaki óvodába. Akkor már négyéves volt. Azt mondtam neki, hogy kirándulni viszik, aminek örült. Nem értette, hogy miért sírok, de megnyugtattam, hogy nem lesz semmi baj. November 22-én lesz ennek hat éve. Akkor láttam utoljára
– csuklott el az édesanya hangja.
Mónika tudja, hogy sokan elítélik a tette miatt, ő ennek ellenére vállalja a nyilvánosságot. Bízik benne, hogy a lánya egy nap megbocsát neki, és arról álmodik, hogy a család egyszer újraegyesül.