kulcsár edina
Nap mint nap küzdelmet folytat az életéért a 8 éves bényei kislány. A csontrákos Hannácska azonban próbálja leplezni fájdalmait, iskolába jár, gyerekek között van. Mostanában azonban a szörnyű kínok átvették felette az uralmat.
Ahogy arról lapunk már többször beszámolt, a 8 éves bényei Hannácska az egyik legagresszívabb daganatfajtával, Ewing-szarkómával küzd. Ennek ellenére a kislány egy igazi energiabomba volt, mindig mosolygott, nem túlzás azt állítani, hogy még ebben a nehéz helyzetben is ő adott erőt családjának. Az utóbbi pár hónapban azonban ez megváltozott: a csontrákos Hannácska nem az igazi önmaga, sokszor szomorú, hamar elfárad és a fájdalmai miatt már játék helyett is inkább az ágynyugalmat választja.
Hanna változatlanul nincs jól, nagyon fájnak a lábai és a mellkasa is. Volt egy mellkas CT-je is, ahol a tüdejében áttét gyanús képleteket találtak, de szerencsére nem nőnek. A kislány jobb lábfején a külső talpélen egy nagy csomó éktelenkedik,ami borzasztóan fájdalmas is neki és emiatt a lábfejét id befelé fordítva tartja.
„A duzzanat szerencsére nem vesz fel kontrasztanyagot, egy savós gyulladás képét mutatja, de folyadék nincs benne. A radiológus nagyon odafigyel Hannára, nagyon szereti és most is felhívta a figyelmünket, hogy nagyon résen kell lenni, ne hagyjuk magunkat soha lerázni, nem baj, ha úgy gondolják, hogy túl aggódóak vagyunk, mert a Ewing-szarkóma akár évek múlva is ugyanúgy előtörhet a semmiből, mint az indulásnál és itt nem lehet túl aggódónak lenni.“ – magyarázta a kislány édesanyja, Krisztina.
A hős Hannácska minden fájdalom ellenére iskolába megy, amikor tud, de nagyon sokszor elesik napközben. Sajnos ezzel a szülők is tisztában vannak, hiszen otthon is nagyon sokszor elesik vagy lefekszik, mert nem érzi jól magát.
Aki ismeri Hannát, tudja, hogy a fájdalmait igyekszik eltitkolni, csak azért, hogy gyerekek között tudjon lenni, ezért aki nem ismeri őt, vagy egyáltalán nem veszi észre, vagy csak azt veszi észre, hogy ügyetlen a mozgása, elesik, húzza a lábát, esetleg ok nélkül kezelhetetlenné válik a viselkedése.
– árulta el Krisztina.
A kislány már többször megjegyezte édesanyjának, hogy nem gondolta volna, hogy eljön ez az idő, amikor már nem bírja tovább a lába.
Az arca, ahogy ezt mondta és a szemei, tele voltak fájdalommal, szomorúsággal, nem akartam, de kicsordultak a könnyeim. Megsimogatta az arcom és azt mondta: „Anya, elfáradtam.“. Üvölteni tudtam volna abban a pillanatban és azt mondani, hogy ezt nem lehet, de nem jött ki hang a torkomon, csak megöleltem.
– folytatta.
Hanna nagyon kevés fizikai megterhelést bír, mert sokszor elviselhetetlen fájdalmat okoz neki a mozgás. Szeretne jönni-menni, futkározni, de utána nem tud rendesen megállni a lábain, mert annyira fáj neki. A család alig várja, hogy a kislány elkezdhesse a rehabilitációját, abban reménykednek, hogy ez majd enyhít a gyermek fájdalmain.
Arra kérünk mindenkit, hogy folyamatosan imádkozzon Hannáért, gondoljatok rá nagyon sok szeretettel!
– zárta mondandóját az édesanya.