tóth gabi
Krisztiánnak elege lett a város zajából, ezért úgy döntött, hogy az erdőbe költözik. A magyar hegylakó őszintén beszélt az életéről a Ripostnak.
Vadregényes ösvény vezet Ondrisek Krisztián erdei birodalmához. A 36 éves férfi öt hónapja a pécsi hegyekben él egy sátorban. Otthonosan mozog az erdőben és azt sem bánja, hogy egy órát kell sétálnia, hogy beérjen a városba. A közeli kútra jár vízért, gondosan ügyel az erdő tisztaságára, még mások után is összeszedi a szemetet.
Krisztián Kerepesen élt a családjával, de úgy érezte, hogy változásra vágyik. Megromlott az egészsége, gerincsérve lett. Otthagyta a betegszállítói állását, hogy a félretett pénzéből új életet kezdjen a Mecsekben.
Krisztián maga mögött hagyta a városi életét, hogy a hegyekben élhessen. A természetben újra megtalálta önmagát; madáretetőket készített a madaraknak, hogy mindig a sátor körül énekeljenek neki. Imád túrázni, új helyeket felfedezni.
„Két éve ide járok Pécsre kirándulni. Szerelem volt első látásra ez a hely” - árulta el Krisztián, aki egy pillanatra sem bánta meg, hogy a hegyekbe költözött, még akkor sem, amikor vaddisznókkal is találkozott.
Nagyon jól érzem itt magam a természetben. Nem érzem magam hátrányos helyzetűnek azért, mert az erdőben élek, hiszen mindent meg tudok oldani. Azt vettem észre, hogy bent a városban az emberek leginkább csak magukkal foglalkoznak és mindenkin keresztülvágtatva akarnak érvényesülni; én ezzel nem tudtam azonosulni.
Krisztiánt nem tántorítja el az eső, a hideg és a fagy sem, télen is a sátorban szeretne élni. Hosszú távra rendezkedett be az erdőben, büszkén mutatta stábunknak, hogy minden elfér a sátrában, amire szüksége van; kenyér, tisztálkodási felszerelés, ruhák, de még cérnát is tart, hogy azonnal megvarrjon bármit, ami kiszakad. Munkát is talált, két hónapja egy állatkereskedésben dolgozik raktárosként Pécsen.
Nagyon jól érzem itt magamat, nagyon szeretem a természetet. Még egy jó darabig itt elleszek, és itt szeretnék maradni, mert úgy érzem, hogy megtaláltam a lelki egyensúlyomat
- árulta el a magyar hegylakó, aki üzent az embereknek: „Én csak annyit tudok tanácsolni az embereknek, hogy minél többször járjanak a természetbe, mert megnyugtatja a lelket.”