INSIDER
„Egy mondóka tartotta bennem a lelket” - Így menekült meg a hajléktalanságból László, aki már dolgozik– Fotók
Sokszor elgáncsolta már az élet, megverték, majdnem megölték – de mégis felállt a földről és újra kezdte az életét Nagy László. A budapesti férfi senkinek nem kívánja, amit el kellett szenvednie: évekig élt az utcán, mire végül megtalálta az útját. A hite és a tehetsége húzta ki a mélyről.
Minden nap úgy kel fel László, hogy új lehetőséget kapott – és ezt sosem dobná el magától. A most 40 éves férfit az utca nevelte az életre, megjárta a poklot: az utcára került és hajléktalanként kellett élnie, mire sikerült újrakezdenie mindent.
„Az utcára kerültem”
Keveseknek adatik meg, ami Lászlónak: sikerült kitörnie a hajléktalanságból. A férfi Pesterzsébeten élt a családjával, amikor 2011-ben, egy autóbaleset után hajléktalan lett. Épp zöldre váltott a lámpa neki, amikor egy autós elütötte, majd elhajtott. Az alak elmenekült, de Lászlónak egy élet hullott szét: a beteg édesanyja önkormányzati lakásában éltek, ő pedig többé nem tudott dolgozni. Súlyosan megsérült.
Mind a két lábam és az állkapcsom is eltört. Nem tudtam dolgozni menni, majd leszázalékoltak
– idézte fel a Ripostnak László.
Az édesanyja halálos beteg lett, és még a baleset évében elhunyt. A férfinek muszáj volt dolgozni „Néhány órát tudtam csak dolgozni. Az önkormányzati lakásból költöznünk kellett. Az utcára kerültem” – árulta el.
Öt éven át, 2012-től 2017-ig volt hajléktalan. Csak egy sátra, két hálózsákja és néhány ruhája volt – de végig dolgozott. Egy dolog tartotta benne a lelket: a zene. A férfi 22 éve ír dalokat, és van egy YouTube csatornája Spider hajléktalan néven. Máig oda tölti fel a dalait.
Egy régi telefonnal, free style-ban nyomtam a zenét. Rappeltem, amikor csak volt időm. Huszonkét éve ez húz ki a legrosszabb időszakjaimból. Amikor a YouTube indult, az elsők között töltöttem fel a zenéimet a hajléktalanságról. Amikor anya meghalt, négy hónap alatt 12 albumra elég számot töltöttem fel. Kiadtam magamból a fájdalmam, a zene a terápiám mind a mai napig
– vallotta be büszkén László.
Sokszor volt padlón: tárolókban, erdőkben is megfordult – és rengetegszer sírt, amikor mások nem látták.
„A hitem, a zene és egy mondóka tartotta bennem a lelket. Minden nap úgy feküdtem le, hogy előtte elmondtam: Nincs sírás, nincs feladás – egy a lényeg, az életben maradás! Azt reméltem, hogy egyszer talán lesz belőlem valaki. Nem egyszer sírtam, sokszor feladtam. Nem akartam senkivel beszélni, nem érdekeltek az emberek. Csak a zene volt nekem!” - húzta alá a férfi.
„Füstölt a sátram!”
Dolgozott, és amikor a dalokat, a megkeresett pénzt pedig egy dologra költötte: a zenére. „Sátorban írtam a zenéimet, az erdőben, de a Maglódiban is, a hajléktalanszállón. A pénzem arra gyűjtöttem, hogy el tudjak menni stúdióba felvenni. Soma Mamagésa férje, Lőrincz György segített nekem benne. Hévvel mentem, imádott. Ő csinálta a zenét, én a szöveget” - mondta büszkén.
Volt, hogy az élete forgott kockán. A soroksári erdőben 2015-ben, a menekülthullám idején érte a baj.
Füstölt a sátram! Kajakra rám gyújtották a sátrat a migránsok! Nagy nehezen tudtam kimenekülni a sátorból. Hajszál volt, hogy nem haltam meg. Más hajléktalanokét is felgyújtották
– árulta el a férfi, aki szerint az összes fővárosi hajléktalanszállót megjárta már, mire kikerült a hontalanságból. "Volt, hogy megvertek, le akarták lopni a cipőmet, de most már viszont dolgozok egy helyen gondnokként."
"Kijutottam a hajléktalanságból! Újra van otthonom Ürömön, egy munkásszállón, és írom a zenéimet" – részletezte a férfi.
„Minden nap számolom, hogy mennyi ideje nem vagyok hajléktalan. Nagyon félek tőle, hogy újra az leszek, de küzdök, hogy ne így legyen” – zárta szavait László.
Ripost hírek
