kulcsár edina
A család egy hete veszítette el a kislányt.
Tifany négyéves korában tüdőgyulladást kapott. Abból felgyógyult. Hétévesen, a pandémia idején megtámadta a koronavírus. Misi, a kislány édesapja magát hibáztatta, mert azt gondolta, vonattakarítóként ő vitte haza a kórokozót. A gyermek a Covidot is legyőzte, ám aztán újra elkapta, igaz, ismét leküzdötte. Kiderült azonban, hogy a kis Tify szívizomgyulladást kapott, majd a vastag- és vékonybelénél is elváltozást találtak.
Kiderült, hogy Tifany ál-Crohn-beteg, de egy speciális, fűszermentes diéta az orvosok szerint segít rajta. Tavaly év végén észrevette, hogy egyre nehezebben kap levegőt. A szakorvos megállapította, hogy a kislány autoimmun betegségben szenved, ráadásul a CMV is megtámadta. Ez ellen a vírus ellen az egészséges szervezet védekezik, ám Tifanyé felerősítette a hatásait. Az is bebizonyosodott, hogy az előző betegségeket is ez a kórokozó súlyosította. A kislányt eleinte csak éjszakára kellett légzéstámogató berendezésre kötni, később nappal is szüksége volt rá. Amikor Tifany húsvét után egy héttel már nagyon rosszul volt, a szülei bevitték a kórházba.
Azt mondta a kislányom, hogy addig nem is szeretne hazajönni, amíg meg nem gyógyul. A kórházban megfigyelték, majd kora hajnalban közölték, hogy a kislányomat lélegeztetőgépre kell kötni, egyébként nem éri meg a reggelt. Tifany ezt természetesen nem hallotta, de az édesanyjának azt mondta, nagyon fáj a tüdeje, és kérte, altassák el. Amikor már sokat javult az állapota, felébresztették, de aztán görcsrohamok gyötörték, ezért újra elaltatták
– csuklott el Misi hangja. A kislányt akkor még sikerült újraéleszteni, a család pedig elkezdett reménykedni, hogy már minden rendben lesz.
Tifany a tudatánál volt, de az elvégzett gégemetszés és a kanül miatt nem tudott beszélni. Azt mondtam neki, pislogjon egyet, ha igen, kettőt, ha nem, majd megkérdeztem, szeret-e bennünket. Egyet pislogott. Rákérdeztem, szereti-e a bűnös, mocskos embereket, erre kettőt pislogott. Az anyukája kérdésre, hogy látta-e Istent, és beszélt is-e vele, szintén egyet pislantott. Így tudtunk vele kommunikálni. Elsírtuk magunkat, ős is így tett. Megkérdeztem, hogy az örömtől sír-e, igennel felelt
– emlékezett vissza Misi, akiben csak utólag tudatosult, hogy miért jött vissza a gyermeke szó szerint a halálból négy héttel ezelőtt. Tifany még három napig magánál volt, de aztán rohamosan romlani kezdett a vese- és májműködése. Tifanyt aztán három hétig tartották mesterséges kómában. Május 21-én dobbant a szíve utoljára.
"Előző nap bemenetem hozzá a kórházba, és megmondtam neki, hogy ez az ő küzdelme, ha el akar menni, menjen nyugodtan. Megígértem neki, hogy figyelni fogok a két, 10 és 9 éves testvérére, és felnevelem őket, hiszen ez a dolgom. Előtte ugyanis azt mondtam neki, ha ő elmegy, én utánamegyek. Tify három héten keresztül készített fel minket arra, hogy képesek legyünk elengedni" – mesélte az édesapa.
"Amíg a kislányom tudott beszélni, azt kérte, hogy csak egy imát mondjunk el érte. Úgy fogta fel, hogy elég egyszer megkérni az Istent valamire, aztán el kell fogadni az akaratát.
Nagyon éretten gondolkodott, azért is tudok róla nyugodtan beszélni. Persze, ez a nyugalom csak a látszat, belül összetörtem, de tudom, hogy a kislányom már nem akarta azt a beteg testet.
Meggyőződésem, hogy tudta, mi vár rá. Mikor elment, az édesanyja volt mellette. Szilvia az utolsó pillanatban még megcsókolta, én pedig akkor éreztem egy előtte sosem tapasztalt hidegrázást a karomon" – mesélte Misi, aki szerint a kislánya nagyon sok mindent tanított nekik.
"Amit a 11 évesen megértett, azt más 70-80 esztendősen is nehezen. Sokat szenvedett, de boldog volt. Tavaly volt utoljára iskolában, de a tanárok azt mondták, okos kislány, nem kell aggódnunk a tanulmányai miatt. Szinte csak ötösei voltak. Azt volt az álma, hogy állatorvos lesz. Nagyon nagy küzdelmet folytatott és nagyon sok csatát nyert meg a vírus ellen."