origo.hu
kulcsár edina
Létrehozva: 2024.04.22.
„Már banános dobozokba csomagolom, mert nem fér el” – több mint 7 ezer söröskorsót halmozott fel otthonában a szegedi férfi
52 éve gyűjt söröskorsókat Polonkai Sándor. A most 72 éves férfi az első darabot egy hadsereg-bajnokság megnyerése után kapta. Innentől kezdve nem volt megállás.
Van aki bélyeget, más szalvétát, vagy éppen oldtimer autókat gyűjt. Polonkai Sándor otthona azonban söröskorsókkal van teli.
20 éves voltam, amikor háromtusában hadsereg-bajnokságot nyertem és az oklevél mellé kaptam egy német korsót is, ami megtetszett
– meséli a korábban italnagykereskedőként dolgozó Sándor.
A nyugdíjas férfinek mára nagyjából 140 országból - köztük olyan helyekről, mint Virgine-szigetek, vagy Ausztrália - vannak korsói. Ezek persze nem mind üvegből, vagy kerámiából készültek, ugyanis a polcain helyet kapott elefántcsontból, rézből, kaucsukból és fémből készült korsó is.
Nagyon büszke vagyok a magyarság történetét feldolgozó sorozatra, amely 100 korsóból áll és a Honfoglalástól egészen a II. világháborúig dolgozza fel a történelmet
– meséli Sándor.
Kérdésünkre, hogy mekkora a gyűjteménye, elneveti magát.
Lassan elérem a nyolcezret, de az a baj, hogy hiába rendeztük át már a lakást, nem férnek el. Így már egy ideje banános dobozokba csomagolom őket és beteszem a garázsba
– magyarázza a gyűjtő.
Azt ember azt gondolná, hogy kedvenc korsóiból iszogatja a finom söröket Sándor, de ez bizony nem így van. Kiderül, hogy egy ideje a baráti társasága miatt inkább már a jó borokat részesíti előnyben, így a hegy levével avatja fel a korsóit.
"A legnagyobb és a legkisebb korsómat is a születésnapomra kaptam. Előbbi egy vásárhelyi keramikus alkotása, 20 literes. Utóbbi mindig a nyakamban lóg, ez egy 2 cl-es 14 karátos aranyból készült korsó, melyet a 60. születésnapomra kaptam" – árulja el Sándor.
Amikor arra terelődik a szó, hogy nem akarták-e már megvenni tőle a gyűjteményét, egy érdekes sztori jut eszébe.
Egy német ember járt itt nálunk, aki teljesen le volt nyűgözve a látottaktól. Azt mondta, hogy itt hagyja nekem a gyönyörű Volvóját és hazamegy vonattal, csak adjam el neki a korsókat. Ez már régebben volt, de természetesen nemet mondtam. Nekem ezek a több tízmillió forintot érő korsók már annyira a szívemhez nőttek, hogy ha nem sikerül egy korsómúzeumot létrehoznom, akkor a fiamnak adom majd az egészet
– zárja Sándor.
Ez is érdekelhet
Iratkozzon fel a Ripost hírlevelére!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!
Feliratkozom
