kulcsár edina
Az ikervári Gájer családnál január végén megtörtént a legrosszabb, ami megtörténhet: két kislány vesztette el édesapját és egy fiatal feleség élete szerelmét, férjét, támaszát. Zsoltnál 2022 őszén diagnosztizáltak rosszindulatú agydaganatot.
Gájer-Szabó Zsófia, ikervári édesanya nemrégiben veszítette el szeretett férjét, lányai édesapját. Zsolt szervezete hosszú betegség után, január 23-án adta fel a harcot az agydaganattal szemben, így Zsófia egyedül maradt két kislányával, a másodikos Lucával és az óvodás, SMA3-izomsorvadásban szenvedő Jankával. A házaspár idén ünnepelte volna kapcsolatuk 10. évfordulóját, a kislányok pedig még mindig várják, hogy édesapjuk belépjen az ajtón, megölelje és megpörgesse őket, ahogy azelőtt tette.
Zsófia és Zsolt gyermekkoruk óta ismerték egymást. Olyannyira, hogy sosem kellett beszélniük róla, hogy mi a teendő, ha Zsolt nem éli túl a betegséget. Ez mindkettőjüknek egyértelmű volt: Zsófia feladata, hogy a családot összetartsa és lányaiknak megteremtsen mindent, felépítse a jövőjüket. Mindez embert próbáló feladat, hiszen a kisebbik lány, Janka SMA3-as gerinc eredetű izomsorvadásban szenved, így Zsófia nem tud teljes állásban dolgozni mellette, folyamatosan hordani kell fejlesztésekre is. Épp az ő könnyebb közlekedéséért kezdtek bele családi házuk átalakításába is, amin az édesapa éjt nappallá téve dolgozott, míg meg nem betegedett. Most az édesanya feladata, hogy befejezze, amit elkezdtek, hogy kislányuknak könnyebb legyen az élete.
Még nem volt időm mindezt átgondolni vagy felfogni. Folyamatosan ügyeket intézek és azért dolgozok, hogy a házunk felújítása megvalósuljon. Ha egy pillanatra is leülök és belegondolok abba, hogy mi történt velünk csak az jut eszembe, hogy én nem roskadhatok össze, a gyerekeim nem láthatják, hogy fáj
– mesélte az ikervári édesanya a Ripostnak, aki mindent lányaiért tesz most, hiszen őket el kell tudnia indítani az életben.
Zsófia korábban azt nyilatkozta, hogy az éjszakák a legnehezebbek, amikor a lányok minden nap megkérdezik, hogy miért nincs még otthon az apukájuk. Persze még ahhoz kicsik, hogy mindezt felfogják, de azt már ők is mondogatják, hogy hiányzik az apukájuk, aki sosem szokott ilyen sokáig távol lenni. Zsófia úgy érzi, hogy az ő egyetlen feladata most a családja összetartása és a lányai jövőjének biztosítása.
„A gyerekek adnak erőt, miattuk élek, nekik akarom a jövőt építeni, ahogy eddig is tettük a férjemmel. Mindent miattuk csinálok, hogy a lányaim jövője biztosítva legyen. Nem beszéltünk róla, mi lesz ha bekövetkezik ez, de néha csak elég volt egymásra néznünk és tudtuk, hogy mi lesz a feladatom, ha ez megtörténik" – részletezte Zsófia, aki férjével tavaly őszig abban reménykedett, hogy a betegséget legyőzi Zsolt, tavasszal ugyanis már jobban volt.
Mindenfelé kirándultunk együtt, vittük a lányokat együtt, nyáron még el is mentünk nyaralni egyet Horvátországba. Tavasztól őszig úgy éltük a mindennapjainkat, hogy ebből kijövünk, hogy ez már csak jobb lesz. De ősszel súlyosbodott az állapota, egyre többet szédült
– mesélt a tavalyi évről Zsófia, akinek most az a terve, hogy kialakít egy cukrászüzemet a házukban, ahol dolgozni tudna eredeti szakmájában.
Az üzem kialakításához sokan jelentkeztek is segíteni és egész Ikervár összefogott az özvegy családanyáért, akinek egyetlen célja, hogy dolgozni tudjon valahol, mivel a cukrászda ahol eddig sütött bezárt.
„Mellettem áll a családom és rengeteg helyi ember is segít, akik előtt emelem a kalapomat és nagyon köszönöm nekik. Ha minden jól megy év végére, de legkésőbb a jövő év elejére már szeretném, ha meglenne a házunkban a kis üzem, hogy dolgozhassak és el tudjam tartani a lányaimat" – zárta gondolatait az édesanya, aki minden segítségért nagyon hálás és mindent megtesz, hogy lányainak biztos jövőt építsen.