"Volt, amikor apám órákon keresztül szíjjal vert, ahol ért" – mélyszegénységből lett jól menő vállalkozó Joci

Joci úgy gondolja, nagyon mélyről indulva is el lehet érni az álmainkat, ha elég elszántan és kitartóan akarjuk.

szörnyűség

élet

emlék

Joci sötét éveket tud maga mögött, de mára sikeres vállalkozást vezet, zenei karrierje pedig a csúcs felé tart. Joci, művésznevén Leon, számtalan szörnyűségen ment keresztül kisgyerekkorától kezdve: a családon belüli erőszak szinte összes változatát végigszenvedte. A nehéz gyermekkor után javítóintézetbe, majd börtönbe került, de talpra állt és új életet kezdett. Jelenleg egy jól menő tetoválószalont vezet Németországban, ahol sorra nyeri a díjakat, emellett pedig zenei karriert épít és motivációs előadásokat tart, de a siker nem jött könnyen és a boldog élet sokáig váratott magára.

Joci sorra nyeri a díjakat munkáival Fotó: Olvasói

A legkorábbi emlékem, hogy apám kínozza édesanyámat. Ebben nőttem fel, az erőszak végigkísérte az életemet. Volt, amikor apám órákon keresztül szíjjal vert, ahol csak ért. Nem igazán tudok boldog pillanatot felidézni a gyermekkoromból.

A család az agresszív szülő elől gyakran az utcára menekült, ebben a rettegésben és félelemben nőtt fel aztán Joci, aki ha becsukja a szemét, még mindig látja maga előtt, ahogy nevelőapja fenyegetőzik és bántja őt. Tizenéves volt, amikor életében először szembeszállt agresszív mostohaapjával azért, hogy édesanyját megvédje tőle. Egy éjszaka a férfi erőszakoskodni kezdett anyukájával, a kisfiú pedig, amint ezt meghallotta, gondolkodás nélkül az ágyhoz rohant, ráugrott a felnőtt férfire és addig ütötte, amíg tudta. Akkor szembesült először saját erejével.

Egy családi konfliktus után a nevelőapám magához vett egy zsineget, majd elindult. Utánamentem, biztos távolságból követtem mindaddig, míg szem elől tévesztettem. Keresni kezdtem, de mire megtaláltam, már nem tudtam megmenteni. Felakasztotta magát egy fára

- emlékszik vissza Joci a szörnyű tragédiára. Ezt követően élete hamarosan elindult a lejtőn, erről így beszél:

Hamar meggyűlt a gondom a hatóságokkal, ami mögött a nélkülözés, az éhség és a kilátástalanság állt. Később pedig már hamarabb ütöttem, mint kérdeztem, nem tudtam az indulataimat és a lelki fájdalmaimat kezelni. Nagyon sok évembe telt, hogy ezen változtassak.

Nevelőszülőktől javítóintézetbe, majd börtönbe került. Szabadulása után egy nap úgy döntött: véget vet addigi életének és tiszta lappal valami újba kezd.

Beálltam a tükör elé és szembenéztem önmagammal. Feltettem a kérdést: hogyan tovább? Hogyan tudnék kijönni ebből a gödörből és normális életet élni?

Joci a példájával másokon szeretne segíteni Fotó: Olvasói

Ekkor indult el az önismeret rögös útján, majd sorra csodák történtek vele. Borsózik tőle, ahogy felidézi a napot, amikor a javítóintézetből meghívást kapott: tartson előadást a fiataloknak. Fantasztikus és felszabadító érzés volt számára, ahogy a beszélgetés végén sorra odaléptek hozzá a gyerekek és megölelték, köszönetet mondtak neki. A férfi úgy érzi, végre jó irányt vett az élete: sorra válnak valóra azok a dolgok, melyekről korábban csak álmodott. Jelenleg életrajzi könyvén dolgozik, valamint az Igazgyöngy Alapítvánnyal közreműködve előadásról előadásra jár és erőt ad azoknak, akik arra rászorulnak.

Joci állítja: a legnagyobb kínok után és a legmélyebb gödörből is fel lehet állni, rossz mintáinkat magunk mögött hagyva pedig létrehozhatunk valami jót és maradandót a világban. Ha az elhatározást tettek követik, akkor megérkeznek a csodák is.