Gyászolják az egykori ötvenhatos erdélyi ifjút

Nyolcvanhárom éves korában elhunyt Józsa Árpád Csaba, aki egyike volt azoknak az erdélyi iskolásoknak, akik 1956-ban félelmet nem ismerve elindultak Magyarországra, hogy segítsék a magyar forradalmárokat. A baróti diákok csoportjából már csak ő élt.

„1956-ban a baróti középiskolában 10-ik osztályos tanuló voltam. A bentlakásban laktunk, a nevelő, Dénes Csaba este elment rádiót hallgatni, és késő éjszaka, amikor visszajött, elmesélte nekünk is, hogy Magyarországon kitört a forradalom. Büszkék voltunk addig is arra, hogy magyarok vagyunk. A forradalom hírére pedig arról kezdtünk beszélgetni, milyen jó volna, ha mi is ott lennénk Budapesten” – nyilatkozta korábban Józsa Csaba a Maszol portálnak.

A baróti középiskola négy diákja végül 1956. november 9-én ült vonatra: először Nagyváradra, onnan Érmihályfalvára utaztak, ahonnan ketten át is jutottak a zöldhatáron november 11-én. Józsa és társa, Bíró Benjámin Nyírbéltekről Debrecen felé vette az irányt, és mindenkinek azt mondták, hogy árva gyerekek, akik Jugoszláviából szöktek át Magyarországra. Bár lett volna lehetőségük Nyugatra szökni magyar fiatalokkal, a két erdélyi fiúnak esze ágában sem volt távozni az országból. „Persze, hogy nem mentünk. 

 Persze azt már láttuk, hogy erre nem sok esély van, ennek ellenére, úgy döntöttünk, hogy maradunk” – mesélt erről Józsa Csaba a Maszol portálnak. Végül 1957. március 12-én behívatták a rendőrségre, ahol mindent tudtak róla. Március 15-én, a nemzeti ünnepen vitték vissza Romániába, egyenesen a nagyváradi börtönbe. „A tárgyalásunk 1957. május 17-én volt Nagyváradon. Apám akkor tanító volt, bátyám ötödéves egyetemista, a legjobb az évfolyamáról, nehogy őket is berángassák, azt mondtam: tudatosan tettem mindent, tisztában vagyok tetteim súlyával, de rajtam kívül senkit nem terhel felelősség. Nem akartam, hogy miattam bárki a családból szenvedjen. Engem három évre, Bíró Benjámint három és fél évre ítélték el”- nyilatkozta erről korábban.

Józsa Csabát Puskás Attila, a Volt Politikai Foglyok Kovászna megye helyi szervezetének alelnöke megható sorokkal búcsúztatta: „Józsa Csaba bátran vállalta szándékban maradt hitét a magyar forradalom igazságában és az ezért kirótt három évet a kommunista hatalom részéről. Rendületlenül hitt egy megújuló társadalmi rendben, hitt az erdélyi magyarság hagyományainak, nyelvének megőrzésében, hitt Székelyföld autonómiájának megvalósulásában. Becsületes és hitében következetes székely magyarként példaképünk volt. Kedves Csaba, nehezebb lesz számunkra nélküled, de személyiséged emléke lelkünkben él, miként reményed és hited Székelyföld autonómiájának megvalósulásában” – búcsúztak az utolsó, zöldhatáron átszökött ötvenhatos erdélyi ifjútól.