Gyásznap: Mutatjuk, mi alapján határozták meg az aradi vértanúk kivégzésének sorrendjét és módját

Az 1848–49-es szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után a császári haditörvényszék ítélete alapján 1849. október 6-án 13 honvéd főtisztet végeztek ki Aradon. Mártírhalálukkal egy napon végezték ki Magyarország első miniszterelnökét is Budapesten. Országszerte megemlékeznek a mártírhalált halt hősökről.

A magyar honvédsereg a Világos közelében levő szőlősi mezőn tette le a fegyvert az orosz csapatok előtt. Miután két nagyhatalom fegyveres erőivel kellett szembenézni, a magyarok már nem tudtak tovább harcolni. Az osztrákok büszkeségét sértette, hogy nem elöttük tettük le a fegyvert. A megadás után ezért a a tábornokokat nem az őket megillető lőpor és golyó általi halálra, hanem kötél általi halálra ítélték.

Megtorlás volt a válasz a megadásra

Az ítéletek kimondása, a kivégzések módja és sorrendje mind előre kigondolt volt. Mivel a legtöbb bosszúságot Damjanich János okozta a császáriaknak, ezért őt illette volna az utolsó hely, de Julius von Haynau személyes bosszúja ezt is felülírta: Gróf Vécsey Károlyt végezték ki utoljára.

Lőpor és golyó általi halállal halt:

• Lázár Vilmos főtiszt
• Gróf Dessewffy Arisztid tábornok
• Kiss Ernő tábornok
• Schweidel József tábornok

12 katona állt fel velük szemben töltött fegyverrel, parancsnokuk kardjával intett és a lövések eldördültek. Kiss Ernő kivételével mindhárman élettelenül buktak a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, és mindhárman újra tüzeltek.

Kötél általi halállal halt:

• Lovag Pöltenberg Ernő tábornok
• Török Ignác tábornok
• Láhner György tábornok
• Knézich Károly tábornok
• Nagysándor József tábornok
• Gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornok
• Aulich Lajos tábornok
• Damjanich János tábornok
• Gróf Vécsey Károly tábornok

Vécsey Károly büntetését azzal súlyosbították, hogy végig kellett néznie társai kivégzését, mert őt akasztották fel utolsónak. Ebben szerepe volt, hogy egyedül ő volt császári és királyi kamarás és az 1849. januárjában, a verbászi tiszti gyűlésen tanúsított magatartása is. A vértanú tábornokok sorban elbúcsúztak egymástól, Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ezért Damjanich holttestéhez lépett és megcsókolta Damjanich kezét.

Mártírjainkra emlékezünk

A 13 aradi vértanú, valamint Batthyány Lajos miniszterelnök halálának napja a forradalom és szabadságharc vérbe fojtásának szimbóluma lett. Bár az Aradon kivégzett honvédtisztek száma tizenhat, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az ezen a napon kivégzett tizenhárom tisztet tartja számon – olvasható a kormány.hu oldalon.

A megtorlást követő évtizedben titkos megemlékezéseket tartottak az október 6-ai évfordulón. Az 1867-es kiegyezést követően a tiszteletadás formális keretek közé kerülhetett, bár a törékeny osztrák–magyar együttműködés miatt óvatosan kezelték. Az I. világháború után tovább nőtt az emléknap jelentősége. A kommunista időszakban sem tiltották be, nem volt állami ünnep, de az iskolákban és az újságokban megemlékeztek a vértanúkról.

Nemzeti gyásznap

A rendszerváltozás után a kormány 2001. novemberében nemzeti gyásznappá nyilvánította október 6-át.

A hagyományok szerint reggel 8 órakor a Kossuth téren ünnepélyesen felvonták, majd félárbócra engedték Magyarország nemzeti lobogóját.

Délelőtt 10 órakor az egykori miniszterelnök vesztőhelyének színhelyén Zsigmond Barna Pál, európai uniós ügyekért felelős miniszterhelyettes mondott beszédet. A Batthyány-örökmécsesnél gyertyagyújtással, a Fiumei úti Sírkert Nemzeti Emlékhelyen lévő Batthyány-mauzóleumnál pedig koszorúzással emlékeznek a szabadságharc mártírjaira.