kulcsár edina
Azt vallja, érdemes elszántan, kitartótan tanulni, dolgozni.
Hétfő óta az egész ország Karikó Katalin magyar biokémikust ünnepli, miután neki és Drew Weissman amerikai mikrobiológusnak ítélték oda az idei orvosi-élettani Nobel-díjat, az mRNS-alapú vakcinák kifejlesztését megalapozó felfedezéseikért.
Mint azt a Ripost is megírta, a világhírű biokémikus útja azonban korántsem volt egyszerű, sokkal inkább hosszú és rögös: keményen dolgozó, hentes és könyvelő szülők gyermekeként nőtt fel Kisújszálláson. Már ekkor is látszott, hogy Katalin nem átlagos gyermek: kisiskolásként is sorra nyerte a díjakat a biológia területén. Egyetemen sem hagyott alább a lelkesedése, a Szegedi Tudományegyetem biológia karát is kitűnő eredménnyel végezte, 1975 és 1978 pedig ösztöndíjjal tanult.
Bár 1978-ban a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjasaként kezdett dolgozni a Szegedi Biológiai Kutatóközpontban, és 1983-ban doktorrá is avatták, 1985-ben létszámcsökkentés miatt elbocsátották. Katalin így férjével, Francia Bélával és kislányával együtt Amerikába ment, ahol életében először laborban kutathatta az mRNS-t. Iszonyatos munkatempóban dolgozott, mint egy korábbi interjújában elmondta: annyi időt töltött a laborban, pályázatok és cikkek írásával, hogy órabére nagyjából mindössze 1 dollárra rúgott.
Katalin azonban minden akadályt leküzdött: áldozatos és kemény munkája meghozta a gyümölcsét, és hétfőn elnyerte a Nobel-díjat. Két éve a Ripostnak elárulta: ha elnyerné a kitüntetést, annak örülne, ha mások is örülnének a díjnak. Most lapunk ismét felkereste a tudóst, aki megerősítette akkori válaszát, egyben üzent is olvasóinknak:
Valóban így van. Annak örülök, hogy mások mennyire örülnek. Annak, hogy mennyien írnak, hogy milyen elszántak lettek és szorgalmasabban tanulnak és kitartóak lesznek ők is. Sokan érzik az inspirációt, hiszen egy ember közülük kitartott
- írta munkatársunknak a friss Nobel-díjas.