Az épületek kényszerfelújításáról szóló uniós tervezet milliókat fenyeget anyagi csőddel

Egy uniós tervezet szerint a lakóépületek energiahatékonysági mutatójának 2030-ra el kellene érnie az E (átlagnál jobb), 2033-ra pedig a D (korszerűt megközelítő) besorolást. Ennek hátterében az EU klímasemlegességi célkitűzése áll, ami azt tartlmazza, hogy  2050-re az EU egészében nem bocsátana ki több üvegházhatású gázt, mint amennyit újra meg lehet kötni. Köztes célkitűzés, hogy 2030-ra 1990-hez képest legalább 55 százalékkal csökkentsék a nettó üvegházhatású gázok kibocsátását. Mivel az EU energiafogyasztásának körülbelül 40 százalékát az épületek használják fel, és az energiaszektor bocsátja ki az üvegházhatású gázok 36 százalékát, logikusnak tűnik a lakások, épületek energiahatékonyságán javítani.

Csakhogy a focus.de írása szerint Markus Pieper, a CDU/CSU EU-parlamenti titkára és társai egy közelmúltban írt levélben arra figyelmeztetnek, hogy a tervezet a vidéken és a külvárosban élőket, az ő lakásaikat sújtaná a leginkább. Hozzáteszik: a tervezet követelményinek megfelelően 2033-ra a németországi lakóépületek mintegy 45 százalékát energiahatékonyabbá kellene tenni,  évente mintegy 200 milliárd eurós potenciális többlet kiadással. A bemutatott becslések szerint ez az összeg ötszörös költségnövekedésnek felel meg Németországban. Erre azonban nincs anyagi fedezet, tervezési kapacitás, és nincs elég képzett szakember a kivitelezésre.
Az uniós parlamenti képviselők egy családi ház szükséges hőszigetelésének és a fűtésrendszer cseréjének költségeit legalább 100 ezer euróra, átszámítva közel 40 millió forintra becsülik. „A társadalmi következményeket nem lehet megjósolni” – figyelmeztetnek, és a „vidéki területek, valamint a  családi házas kisvárosok elleni támadásról beszélnek”. Hozzáteszik:

A képviselők azt is kifogásolják, hogy az energiahatékonysági kategóriák nincsenek harmonizálva a tagállamokban, ezért aligha hasonlíthatók össze. Úgy vélik: