kulcsár edina
Balog Vaszil előtt az egész település fél térdre rogyva rótta le tiszteletét.
Mint arról a Ripost többször is beszámolt, egymást érik Kárpátalján a temetések az orosz-ukrán háború kitörése óta. A háború poklában ugyanis rengeteg kárpátaljai katona halt már hősi halált, akiket rendszerint a katonai hősöket megillető tisztelettel temetnek el.
Legutóbb Bilkej Sztephant kísérték utolsó útjára Ungváron: a férfit ekkor már tíz hónapja eltűntként kereste családja, mikor kiderült, hogy egy véres csatában vesztette életét szeptemberben. Miután holttestét hazaszállították szülővárosába, temetésére szinte az egész település elment, a búcsúztatójára hosszú sorokban kígyóztak a gyászoló rokonok, ismerősök, barátok és ismeretlenek.
Most azonban ismét gyászba borult a település: július 24-én egy másik helybéli, Balog Vaszil halálhírét hozták.
A férfi a géppuskás szakaszban szolgált, mígnem egy brutális, Donyeck melletti csatában el nem esett. Városa összetörten siratja a férfit:
Hűséges maradt a katonai szolgálathoz és az ukrán néphez, örök emlék a hősünknek
- búcsúztatta városa. A család kérésére a férfit egy, a szülőfaluja mellett álló apró temetőben helyezték végső nyugalomra Ungvár mellett, a temetőig tartó hosszú úton pedig valósággal tolongtak az emberek, hosszú sorokban követték Vaszil zokogó lányát és feleségét.
Nemcsak az ismerősök, de még az ismeretlen helybeliek is részt vettek a búcsúztatón: a menet útjában, aki csak élt, kijött házából, és egy szál virággal térdre borult.
Természetesen, aki csak tudott, elment a temetésre. Egy ilyen ember, mint ő minden tiszteletet megérdemel, jó férj és apa volt. Szegény felesége sírva vette át az ukrán zászlót, nem tudja abbahagyni a sírást
- mondta a család egyik ismerőse.