tóth gabi
Molnár Bogi a történetével szeretne erőt adni azoknak a szülőknek, akiknek extrém kis súllyal születik babájuk, hogy bebizonyítsa: csodák léteznek és nem szabad feladni.
Molnár Boglárka 6. hónapra született meg, mindössze 730 grammal, majd rá két napra négy agyvérzést kapott. Az orvosok azt mondták, hogy nem éri meg a reggelt. Bogi most mégis egy 23 éves, mosolygós, gyönyörű lány, aki történetével szeretne erőt adni azoknak a szülőknek, akiknek ilyen pici súlyú a babája.
Amikor Bogi megszületett, az orvosok nem sok jót jósoltak neki, hiszen négy agyvérzés után kész csoda lett volna, ha megéri a reggelt. Egyetlen doktornő volt, aki azt mondta, hogy ez a gyerek élni akar és élni is fog! Bogi végül jócskán rácáfolt a szakvéleményekre és a doktornő szavát igazolta: nem csak, hogy túlélte az esetet, de mára gyönyörű felnőtt nővé cseperedett.
Azt mondják, hogy más osztályokról jöttek a csodámra járni az orvosok és nővérek a kórházban, annyira hihetetlen volt, hogy túléltem
– mesélte Bogi, aki születése után 3 és fél hónapot töltött a miskolci kórházban. Hála családjának és barátainak, a bajokat sikerül együtt leküzdeniük, de sajnos nem 100 százalékosan.
Jelenleg epilepsziával élek együtt. Bár tudok egyedül járni, nagyon remeg a kezem és a lábam. A beszédem is nehezen érthető. Egyedül pedig sajnos sehová se mehetek, mert nem tudni előre, hogy mikor lesz baj
– árulta el a részleteket Bogi, akinek betegsége gyógyszerekkel kezelhető, de sok mindenben segítségre szorul. Képes egyedül kezelni a televíziót, de a fürdésben például segítségre van szüksége, ugyanis nem tud egyedül beszállni a kádba és kiszállni onnan.
A fiatal lánynak rendszeresen kell járnia epilepsziagondozóba és vérvételre is, gyermekként pedig nehéz volt a taníttatása is: Bogi három iskolába is járt, egy normál tanítási rendűbe és két mozgásjavítóba. Mindez azonban szinte semmiség ahhoz képest, hogy azt jósolták, túl sem éli kisbabaként. Bogi azonban élni akart, ami azóta is tükröződik rajta.
Bogi élni akarását hozta magával babakorából: a fiatal lány mindenben megpróbálja megtalálni a szépet és a jót.
Sajnos nem tudok dolgozni az állapotom miatt, de sokat szoktam énekelni, táncolni, festeni és verset írni is. Szeretek koncertekre járni a szüleimmel. Olyankor olyan, mintha eltűnne az összes rossz dolog
– mesélte Bogi, akinek a szülei is rengeteg erőt adnak a mindennapokban.
„Látom, hogy apa mennyit dolgozik értünk és én nem mondom soha neki, de ez nagy erőt ad nekem. Ahogy az is, hogy anyukám mindig itt van velem és a húgom is" – árulta el Bogi, aki számára hatalmas ajándék a családja.
„Aki ilyen betegen születik arról sokszor lemondanak a szülei, de engem mégis hazahoztak, úgyhogy én szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyenek a szüleim, a család és a bárátok. Hogy így elfogadtak, ahogy vagyok" – vallott őszintén az érzéseiről Bogi.
A fogyatékosságot nem mi akarjuk, csak jön, ki tudja miért. Nem az jelenti, hogy félni kell tőlünk. Persze mások vagyunk, de attól mi is emberek vagyunk!
– zárta gondolatait a fiatal lány, aki életigenlésével és akaraterejével példa lehet mindenki számára.